Én is be szeretnék állni a sorba, hogy elmondjam, mennyit jelentenek számomra a tartalmaid. Ebben az óriási zajban, ami a közéletben és a politikában történik (nem beszélve erről a brutálisan megterhelő utolsó pár hétről a választások előtt), nem tudom kifejezni mennyit számít a jelenléted.
Én is egy elég férfiak által uralta szakmában próbálok érvényesülni gépészmérnökként, és sokszor úgy érzem többet kell bizonyítanom, mint másoknak ugyanazért. Ilyen környezetben könnyű elbizonytalanodni, vagy önbizalom hiánnyal küzdeni, de sokat jelent, hogy azt érezhetem: nem vagyok egyedül, és vannak nők, akikkel bizonyos értelemben sorsközösséget vállalhatok.
Korábban én sem hittem a reprezentáció azon funkciójában, hogy amiatt, hogy több nőt látok mérnökként, az inspirálóan hatna rám. Sőt, a folyamatos "pozitív" megkülönböztetés, azzal kapcsolatban, hogy nőként jelen vagyok egy ilyen szakmában, csak a szexizmusnak egy becsomagolt formája, ami miatt magam is próbáltam elhatárolódni attól, hogy azzal foglalkozzak mennyi nőt látok magam körül hasonló helyzetben.
Az utóbbi időszakban rájöttem, hogy ezzel kapcsolatban már máshogy gondolkodom, részben miattad is, miután elkezdtem követni a tartalmaidat és ezért nagyon hálás vagyok.
Elképesztően jól esik, hogy írtál és hogy figyeld a tartalmaim <3 Nagyon sok sikert kívánok neked és kitartást a szakmádban. A legjobb érzés, amikor csakazértis sikerül megcsinalni, amit szeretnénk nehezített körülmények között.
„Ma ismét küszöbön áll a változás. A modern társadalmakban fokozatosan gyengül a férfidominancia, és a jövőben talán teljesen el is tűnik majd. 60 évvel ezelőtt még szinte minden politikai vezető férfi volt. Ma az országok 9 százalékát nők irányítják, és a világ parlamenti képviselőinek 26 százaléka nő – ez új, de egyre erősödő trend. […] Mint e könyv megmutatja, a nemek egyensúlyát megteremtő logika visszatért, csak az intézmények és a hagyományok még nem tudnak lépést tartani ezzel. Minden társadalom a nemi egyenlőség felé tart, csak nem egyforma sebességgel.”
Az idézet Dávid-Barrett Tamás: A patriarchátus természetrajza című könyvéből származik. Sajnos még a könyvet nem olvastam, de Tóth Szabolcs Töhötöm: Az élet meg minden című remek műsorábat 2,5 órában beszélget s szerzővel. Nagyon-nagyon érdekes kutatási adatokat oszt meg. Most fogom beszerezni a könyvet.
Nekem két dolog miatt nem akar összeállni ez a cikk: az egyik ez a kissé sejtelmes "ha mindenki kvótanő, akkor senki sem az". Ha jól értem, ez egyfajta bootstrappelésre utal: a kínálat kitermelné a keresletét, ami aztán fenn tudná tartani a kínálatot. Viszont szerintem te magad vagy rá a példa, hogy nem kell szó szoros értelmében vett kvóta, de még lehet, hogy normatív elköteleződés sem, ugyanis a kereslet már most is megvan. Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy te most egy reprezentatív nő vagy a politikai elemző és/vagy véleményformáló szcénában - ne degradáld saját magadat azzal, hogy valamiféle kvóta állított volna pályára. :P Egyébként is elhangzik (alighanem jogosan), hogy a nők gazdasági (és egyben figyelemgazdasági) befolyása nő, szóval ha a nők számára ez a fajta reprezentáció lényeges, akkor puszta jelentőségükkel át tudják és át fogják törni a közéleti üvegplafont.
A másik az az, hogy utalsz rá, hogy a reprezentáció-elméletet a saját élményeid alapján sem találtad meggyőzőnek, sőt, "egyáltalán nem vágott egybe". Jó lenne tudni, hogy ezt hogy illeszted össze az újabb tapasztalataiddal: kiegészítik egymást vagy valamit átértékeltél?
A reprezentáció kérdése sztereotipikus nerd BME VIK-szökevényként nekem is érdekes téma; igazából az informatika világában a nő a mai napig valami csodabogárnak számít: HR-es, pénzügyes, tesztelő, esetleg rendszergazda lehet, fejlesztő tényleg a legritkább esetben, igazából még kvótát is nehéz lenne kitalálni rá, annyira nincsen. Akad 1-2 komoly "simptűrő képességű" girlboss (szerintem a magad módján te is erre az archetípusra hasonlítasz), de egész biztosan hallottam párszor azt a véleményt nőktől, hogy valamelyik ilyen "nerd szak" nagy tehertétel volt a nyomasztó férfitúlsúly miatt, hogy kilógnak, nincsenek komolyan véve/elismerve stb. Szóval ez egész biztosan nem mindenkinek megy, és a "nőként biztosan könnyebben érsz el dolgokat" pont hogy a visszájára sül el: ha valaki végigcsinálja, még mindig sok olyan váddal fog szembesülni, hogy nem a saját munkája okán van ott.
Ez ugye egy veleszületett adottságoktól és neveltetéstől is független harmadik ok lehet arra, hogy bizonyos területeken miért olyan kevés a nő. Vannak olyan közösségek (például a tömegközlekedéssel vagy médiával foglalkozó, jellemzően autista tartalomgyártók), ahol szerintem a reprezentációs érv kizárható, de az informatikánál kíváncsi lennék, hányan lehetnek azok, akik számára egyszerűen csak lakályosabbá kéne tenni a közeget.
köszi szépen! amúgy nem degradáltam, ez egy vicceskedés próbált lenni pont annak kapcsán amit írsz, hogy "még mindig sok olyan váddal fog szembesülni, hogy nem a saját munkája okán van ott." :)
Szia Nóra,
Én is be szeretnék állni a sorba, hogy elmondjam, mennyit jelentenek számomra a tartalmaid. Ebben az óriási zajban, ami a közéletben és a politikában történik (nem beszélve erről a brutálisan megterhelő utolsó pár hétről a választások előtt), nem tudom kifejezni mennyit számít a jelenléted.
Én is egy elég férfiak által uralta szakmában próbálok érvényesülni gépészmérnökként, és sokszor úgy érzem többet kell bizonyítanom, mint másoknak ugyanazért. Ilyen környezetben könnyű elbizonytalanodni, vagy önbizalom hiánnyal küzdeni, de sokat jelent, hogy azt érezhetem: nem vagyok egyedül, és vannak nők, akikkel bizonyos értelemben sorsközösséget vállalhatok.
Korábban én sem hittem a reprezentáció azon funkciójában, hogy amiatt, hogy több nőt látok mérnökként, az inspirálóan hatna rám. Sőt, a folyamatos "pozitív" megkülönböztetés, azzal kapcsolatban, hogy nőként jelen vagyok egy ilyen szakmában, csak a szexizmusnak egy becsomagolt formája, ami miatt magam is próbáltam elhatárolódni attól, hogy azzal foglalkozzak mennyi nőt látok magam körül hasonló helyzetben.
Az utóbbi időszakban rájöttem, hogy ezzel kapcsolatban már máshogy gondolkodom, részben miattad is, miután elkezdtem követni a tartalmaidat és ezért nagyon hálás vagyok.
Kedves Brigi!!
Elképesztően jól esik, hogy írtál és hogy figyeld a tartalmaim <3 Nagyon sok sikert kívánok neked és kitartást a szakmádban. A legjobb érzés, amikor csakazértis sikerül megcsinalni, amit szeretnénk nehezített körülmények között.
Nagyon köszönöm!
Minden jót, üdv,
Nóra
A ’felbaszós’ terminus technicusként igen szexi
Szuper cikk a témáról.
„Ma ismét küszöbön áll a változás. A modern társadalmakban fokozatosan gyengül a férfidominancia, és a jövőben talán teljesen el is tűnik majd. 60 évvel ezelőtt még szinte minden politikai vezető férfi volt. Ma az országok 9 százalékát nők irányítják, és a világ parlamenti képviselőinek 26 százaléka nő – ez új, de egyre erősödő trend. […] Mint e könyv megmutatja, a nemek egyensúlyát megteremtő logika visszatért, csak az intézmények és a hagyományok még nem tudnak lépést tartani ezzel. Minden társadalom a nemi egyenlőség felé tart, csak nem egyforma sebességgel.”
Az idézet Dávid-Barrett Tamás: A patriarchátus természetrajza című könyvéből származik. Sajnos még a könyvet nem olvastam, de Tóth Szabolcs Töhötöm: Az élet meg minden című remek műsorábat 2,5 órában beszélget s szerzővel. Nagyon-nagyon érdekes kutatási adatokat oszt meg. Most fogom beszerezni a könyvet.
Hogy kérdezzek is valamit, mi a véleményed róla?
https://www.youtube.com/watch?v=E1trtQ2coU0
nálam is a polcon várja a kampány végét:)
Kedves Nóra! Nézd ezt meg, ha nem láttad még! Fontos, szerintem tetszeni fog.
https://trafo.hu/programok/szinhaz_liturgia_5
Legközelebb április 6-án (ha van még rá jegy).
választásokig sajnos már nem hiszem, hogy eljutok színházba, de köszönöm szépen az ajánlót, igyekezni fogok:)
Nekem két dolog miatt nem akar összeállni ez a cikk: az egyik ez a kissé sejtelmes "ha mindenki kvótanő, akkor senki sem az". Ha jól értem, ez egyfajta bootstrappelésre utal: a kínálat kitermelné a keresletét, ami aztán fenn tudná tartani a kínálatot. Viszont szerintem te magad vagy rá a példa, hogy nem kell szó szoros értelmében vett kvóta, de még lehet, hogy normatív elköteleződés sem, ugyanis a kereslet már most is megvan. Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy te most egy reprezentatív nő vagy a politikai elemző és/vagy véleményformáló szcénában - ne degradáld saját magadat azzal, hogy valamiféle kvóta állított volna pályára. :P Egyébként is elhangzik (alighanem jogosan), hogy a nők gazdasági (és egyben figyelemgazdasági) befolyása nő, szóval ha a nők számára ez a fajta reprezentáció lényeges, akkor puszta jelentőségükkel át tudják és át fogják törni a közéleti üvegplafont.
A másik az az, hogy utalsz rá, hogy a reprezentáció-elméletet a saját élményeid alapján sem találtad meggyőzőnek, sőt, "egyáltalán nem vágott egybe". Jó lenne tudni, hogy ezt hogy illeszted össze az újabb tapasztalataiddal: kiegészítik egymást vagy valamit átértékeltél?
A reprezentáció kérdése sztereotipikus nerd BME VIK-szökevényként nekem is érdekes téma; igazából az informatika világában a nő a mai napig valami csodabogárnak számít: HR-es, pénzügyes, tesztelő, esetleg rendszergazda lehet, fejlesztő tényleg a legritkább esetben, igazából még kvótát is nehéz lenne kitalálni rá, annyira nincsen. Akad 1-2 komoly "simptűrő képességű" girlboss (szerintem a magad módján te is erre az archetípusra hasonlítasz), de egész biztosan hallottam párszor azt a véleményt nőktől, hogy valamelyik ilyen "nerd szak" nagy tehertétel volt a nyomasztó férfitúlsúly miatt, hogy kilógnak, nincsenek komolyan véve/elismerve stb. Szóval ez egész biztosan nem mindenkinek megy, és a "nőként biztosan könnyebben érsz el dolgokat" pont hogy a visszájára sül el: ha valaki végigcsinálja, még mindig sok olyan váddal fog szembesülni, hogy nem a saját munkája okán van ott.
Ez ugye egy veleszületett adottságoktól és neveltetéstől is független harmadik ok lehet arra, hogy bizonyos területeken miért olyan kevés a nő. Vannak olyan közösségek (például a tömegközlekedéssel vagy médiával foglalkozó, jellemzően autista tartalomgyártók), ahol szerintem a reprezentációs érv kizárható, de az informatikánál kíváncsi lennék, hányan lehetnek azok, akik számára egyszerűen csak lakályosabbá kéne tenni a közeget.
köszi szépen! amúgy nem degradáltam, ez egy vicceskedés próbált lenni pont annak kapcsán amit írsz, hogy "még mindig sok olyan váddal fog szembesülni, hogy nem a saját munkája okán van ott." :)