Szembejött velem a női nézők valósága.

Ha mindenki kvótanő, senki sem az.

Nagyon sokáig nem tudtam mit kezdeni azokkal a véleményekkel, melyek szerint a nők közélet iránti érdeklődését, vagy aktivitását azon keresztül lehetne, kellene növelni, hogy több nő válik láthatóvá ilyen területeken. Ez a faék egyszerűségű reprezentációs elmélet, miszerint ha önmagában nőket látok, látnak műsorokban, újságokban, a tudatipari platformokon az majd motiváló lesz, nos ez egyáltalán nem vágott egybe az én személyes élményeimmel. És annyira egyszerű is, meg annyian elmondják, hogy inkább gondolatpótléknak, mint valóban képviselhető önálló álláspontnak éreztem.

Aztán az elmúlt 1-1,5 évben én is egyre inkább egy ilyen női karakterré váltam a nyilvánosság egy részében. Ráadásul pont akkor, amikor mindenki is közéleti műsort indított és akkor, amikor különösen látványossá vált, hogy ezekben nők, ha egyáltalán helyet kapnak, akkor is főleg inkább kérdezni, nem szakérteni, elemezni, véleménytformálni. (Vannak fontos kivételek, például a 24.hu-s Bánszegi Rebeka élő műsorában min…