Májusban elmentem életem első tiszás eseményére. Ez a csatolt hanganyagban szereplő nagyváradi menet. Elképesztő érdekes és érzelmileg ható rendezvény egyébként. 1000 ember vonul Szajol és Törökszentmiklós között a kádár kockák között, a pusztában, sínek mellett, szántóföldeken keresztül. És beszélgetnek. Beszélgetnek a mesterséges intelligenciáról, az időjárásról, Magyar Péterről és a barátnőjéről, viccelődnek a Fideszen, megbeszélik ki honnan jött, mivel foglalkozik, ésatöbbi. Egy dolgot nem hallottam egyáltalán: hiszterikusságot, hogy ki-mit-mikor fog betiltalni, hogyan fog kilépni az EU-ból Magyarország vagy miként fogják elcsalni Orbánék a választásokat. Biztos gondolkodnak erről a tiszások is, meg a meneten résztvevők is. De a napfény, a séta, a közösség úgy tűnik gyógyír arra a kommentszekciós mentális állapotra, amiben én Budapesten a közéletileg igen aktív környezetemben és a digitális nyilvánosság-szegletemben élek.
Persze az esemény nem csak a közösségi együttléről szól. Eg…
