Ez volt eddig az egyik kedvenc írásom a Substackeden, kifejezetten tartalmas lett: van benne történeti kontextus, kortárs elemzés és problémafelvetés is, így túlmegy az elemzés és a véleménycikk keretein is.
Akinek bármi dolga volt a német vasúttal, az tudja, hogy közmondásosan rossz már régóta - máshogy, mint a MÁV, de bizonyos szempontból még rosszabb is, például teljesen mindennapos, hogy a vonatod egyszerűen nem jön aznap, szurkolj, hogy a következő jön, és próbáld meg magad felpréselni. Ezt tényleg érdemes valamennyire felmutatni, mert kívülről könnyű csak azt látni, hogy maguk a kocsik (általában) újak és jó állapotúak.
Én még annyit megjegyeznék ahhoz, hogy miért nem átélhető ez a "váljunk Nyugattá" ajánlat - még ha kicsit komcsinak is hangozhat - hogy azért van egy alapvető érdekellentét, mert többé-kevésbé ennek a régiónak az aránylag alacsony életszínvonala, "olcsósága" tiszta haszon a nyugati nagytőkének és részben a társadalmaknak is. Ez hasonló egyébként ahhoz, amikor megvesszük az olcsó afrikai terményt vagy kézzel gyártott távolkeleti termékeket, aminek az ára a másik oldalon az árak mesterséges leverése, a kizsákmányolás, a munkások jogainak "szanálása". Ha nem is azt mondom, hogy ez egy nulla összegű játszma, de egész biztosan nem úgy megy, hogy mindenki számára csak választás kérdése, hogy "Nyugat legyen".
Abban egész biztosan igazad van, hogy ez a szorongáskeltés és pesszimizmus az embert passzívabbá - illetve talán nem is annyira passzívvá, mint teljesen reakcióssá teszi; saját bőrömön érzem. Hasonló érzelmi állapotba kerülünk, mint a Fidesz-tábor: marad ez a "most vagy soha", a kétségbeesett kínlódás, az 1 bitre leegyszerűsödött állásfoglalások ("ami van, azt ne"). Ugyanakkor ez a fő kritikám/aggályom is: mi van, ha tényleg nincs több közös mondásunk nekünk, kormányváltó szándékú magyaroknak, mint hogy "Orbán, takarodj"? Mi van, ha az "ellenzék" tényleg ugyanannyira elvont reakciós fogalom, mint a "vidék", ami egyáltalán nem írja le Mosonmagyaróvár és Barcs, Kazincbarcika és Gyula, Soltvadkert és Zalaegerszeg különbségeit, csak azt mondja, hogy ez "nem Budapest" lévén mind egy dolog?
Írtál a Szikra elaprózódásáról, ideológiai belharcairól, a bázisdemokratikus gyakorlatok cselekvés- és szervezőképességének problémáiról - nem ezt kockáztatjuk-e (és főleg elsősorban MP-re és a Tiszára gondolok), amikor egyébként teljes joggal terveket szövögetünk a jövőről? Kormányváltásnál nagyobb politikai változásra van igény, de vajon össztársadalmi szinten is van, vagy inkább "Fidesz és pénz", "Fidesz és konjunktúra" lenne a többség vágya?
Amit nekem még érdekes volt megfigyelni - bár személyes kifogásom nincs ellene - ez az a kérdésfelvetés:
> lesz-e politikai gondolat a tiszás holdudvarban vagy az ellenzéki értelmiségi közegben egy új társadalmi megegyezésre
volt ez az ominózus cikk az értelmiség politikaformálási igényéről és annak korlátairól: https://www.valaszonline.hu/2025/03/06/ertelmiseg-tarsadalmi-szerepe-politika-kultura-ellenzek-rendszer/. Ha jól értelmezem, ennek a cikknek az üzenete körülbelül az, hogy az értelmiség elvesztette rend/lobbi jellegét: még ha esetleg van is "politikai gondolat", korántsem tehetjük fel, hogy ennek politikai érvényt is lehet szerezni - mondhatjuk Bodor Emese nyomán. Kibékíthetetlen ellentét egyébként szerintem nincs a két gondolatmenet között - talán ez lenne az a sokat emlegetett "politikai munka", ami az egyik értelmezés szerint rehabilitálná az ellenzéket, a másik értelmezés szerint a megtervezett projektet "megfőzné" nemzet/lakosság/emberek számára elfogadható módon.
Ok; a most változást akarásnak is összeállt egy ilyen minimálisan éles karaktere, ha többen nem is, mint egy újrapozícionálásban, belül az "illiberális" vs. "valódi" demokrácia, kívül az EU-kelet tengelyen. Lehet persze, hogy a) ezt csak én szeretném / vetítem a helyzetre; b) ez kevés.
Nagyobb kontextusban nézve szerintem ez nem annyira kevés - ha az a történelmi kérdés Mo. felé, hogy mit kezdünk magunkkal és egymással egy olyan helyzetben, amikor kívülről nem kényszerítenek ránk egy pol. rendszert erőszakkal, akkor szerintem lehet azt mondani hogy 1990 óta különféle válaszokkal próbálkozunk. Az első naív " felzárkózás Ausztriához" nem igazán sikerére válaszul elpattantunk az európai irányultságtól, ugyanolyan kevéssé differenciáltan negatívan, ahogy előtte pozitívan európáztunk. Ezt a pragmatizmust én ennek a következő, remélhetőleg az eddigieknél kissé finomabb újrakalibrálására való próbálkozásként írnám le (szeretném legalábbis, ha valamennyire így lehetne).
Azt ugyanakkor mindenképpen aláírom, hogy sok dologban jó lenne konkrétabban tudni, mire is szavaz, aki a Tiszára szavaz.
Biztos, hogy a rendszerváltó választásnak kell hogy legyen ideológiai iránya és homogén világnézete?
A 2026-os választáson én személy szerint elégedett lennék egy olyan pragmatikus, minimális platformmal, miszerint szeretnénk-e újra olyan országban élni, ahol (nem csak elméletileg) leváltható a hatalom időnként.
Ha sikerülne a Fidesz-tábor egy részével egy ilyen dealben összejönni, az szerintem óriási lépés lenne ennek az országnak, ha ez az "álom" bizonyos szempontból hasonlít is egy 2010 előtti visszavágyakozásra. Aztán virágozzék onnantól sok izgi ideológia (meg párt), és hadd versenyezzenek a mostaninál kevésbé lejtős pályán a kegyeinkért.
Nagyon sokan érzik ezt a pragmatikusságot, hogy csak legyen változás, mindegy hogyan. És értem is. Ugyanakkor szerintem érdemes 2026-ot is egy nagyobb történetbe helyezni, amit nem csak a Fidesz elutasítása jelent.
Szerintem a 2006-os első nagy sikereknél az önkormányzati színtéren vagy a 2010-es 2/3-os Fidesznek sem volt egy homogén világnézete, de volt annál bővebb története, hatalomelmélete és a nagyvilággal kapcsolatos kihívásokra is mondása, minthogy csak “ne-Gyurcsány”. főként azért nyertek mert az emberek változást akartak, de ennek a változásnak volt karaktere is: pl, hogy meg kell változtatni a nyugati pénzügyi intezmenyrendszerrel való viszonyt, vagy hogy újra kell definiálni a munka szerepét és a dolgozó emberek létszámát Magyarországon.
Ezek nem konkrét szakpolitikai vagy kormányzati intézkedések hanem világot magyarázó és kereteket adó politikai gondolatok. Szerintem e téren nem érdemes megvárni a váltást, már csak azért sem, mert a váltást magát is megkönnyíti vagy stabilizálja ha van irány és gondolat, ami szervez, az elutasításon és a változás iránti vágyon, az új vezetőbe tett reményen túl (ezek ugyanis illékonyak is tudnak lenni).
Nem lehet, hogy azért nem akarja MP megfogalmazni az “ideológiai sarokköveit”, hogy ne lehessen rajta számon kérni? Szerintem ugyanis sokkal nehezebb lesz a Tisza pártnak a 2030-as választás (feltételezve, hogy megnyeri a ‘26-ost), mert akkor már ő lesz az, akinek folyamatosan bizonyítania kell. És ez akkor is nehéz, ha nincs egy lista, amit a Fidesz lobogtasson, hogy ez vagy az az ígéret nem teljesült.
Szerintem ezek az értékek vagy ideológiai keretek pont arra is valók hogy a politika napi daralasa mellett adjon egy keretet a szavazóknak. Nem baj ha valami nem sikerül vagy korrupt kicsit a Fidesz ugye, mert hat megvéd a migransoktol meg gondoskodik a családoktól. Biztos van kockázat is, de én inkább az előnyét látnám aktuálpolitikailag is meg középtávon is, ahogy írod a 2030-at. Hm?
Ez volt eddig az egyik kedvenc írásom a Substackeden, kifejezetten tartalmas lett: van benne történeti kontextus, kortárs elemzés és problémafelvetés is, így túlmegy az elemzés és a véleménycikk keretein is.
Akinek bármi dolga volt a német vasúttal, az tudja, hogy közmondásosan rossz már régóta - máshogy, mint a MÁV, de bizonyos szempontból még rosszabb is, például teljesen mindennapos, hogy a vonatod egyszerűen nem jön aznap, szurkolj, hogy a következő jön, és próbáld meg magad felpréselni. Ezt tényleg érdemes valamennyire felmutatni, mert kívülről könnyű csak azt látni, hogy maguk a kocsik (általában) újak és jó állapotúak.
Én még annyit megjegyeznék ahhoz, hogy miért nem átélhető ez a "váljunk Nyugattá" ajánlat - még ha kicsit komcsinak is hangozhat - hogy azért van egy alapvető érdekellentét, mert többé-kevésbé ennek a régiónak az aránylag alacsony életszínvonala, "olcsósága" tiszta haszon a nyugati nagytőkének és részben a társadalmaknak is. Ez hasonló egyébként ahhoz, amikor megvesszük az olcsó afrikai terményt vagy kézzel gyártott távolkeleti termékeket, aminek az ára a másik oldalon az árak mesterséges leverése, a kizsákmányolás, a munkások jogainak "szanálása". Ha nem is azt mondom, hogy ez egy nulla összegű játszma, de egész biztosan nem úgy megy, hogy mindenki számára csak választás kérdése, hogy "Nyugat legyen".
Abban egész biztosan igazad van, hogy ez a szorongáskeltés és pesszimizmus az embert passzívabbá - illetve talán nem is annyira passzívvá, mint teljesen reakcióssá teszi; saját bőrömön érzem. Hasonló érzelmi állapotba kerülünk, mint a Fidesz-tábor: marad ez a "most vagy soha", a kétségbeesett kínlódás, az 1 bitre leegyszerűsödött állásfoglalások ("ami van, azt ne"). Ugyanakkor ez a fő kritikám/aggályom is: mi van, ha tényleg nincs több közös mondásunk nekünk, kormányváltó szándékú magyaroknak, mint hogy "Orbán, takarodj"? Mi van, ha az "ellenzék" tényleg ugyanannyira elvont reakciós fogalom, mint a "vidék", ami egyáltalán nem írja le Mosonmagyaróvár és Barcs, Kazincbarcika és Gyula, Soltvadkert és Zalaegerszeg különbségeit, csak azt mondja, hogy ez "nem Budapest" lévén mind egy dolog?
Írtál a Szikra elaprózódásáról, ideológiai belharcairól, a bázisdemokratikus gyakorlatok cselekvés- és szervezőképességének problémáiról - nem ezt kockáztatjuk-e (és főleg elsősorban MP-re és a Tiszára gondolok), amikor egyébként teljes joggal terveket szövögetünk a jövőről? Kormányváltásnál nagyobb politikai változásra van igény, de vajon össztársadalmi szinten is van, vagy inkább "Fidesz és pénz", "Fidesz és konjunktúra" lenne a többség vágya?
Amit nekem még érdekes volt megfigyelni - bár személyes kifogásom nincs ellene - ez az a kérdésfelvetés:
> lesz-e politikai gondolat a tiszás holdudvarban vagy az ellenzéki értelmiségi közegben egy új társadalmi megegyezésre
volt ez az ominózus cikk az értelmiség politikaformálási igényéről és annak korlátairól: https://www.valaszonline.hu/2025/03/06/ertelmiseg-tarsadalmi-szerepe-politika-kultura-ellenzek-rendszer/. Ha jól értelmezem, ennek a cikknek az üzenete körülbelül az, hogy az értelmiség elvesztette rend/lobbi jellegét: még ha esetleg van is "politikai gondolat", korántsem tehetjük fel, hogy ennek politikai érvényt is lehet szerezni - mondhatjuk Bodor Emese nyomán. Kibékíthetetlen ellentét egyébként szerintem nincs a két gondolatmenet között - talán ez lenne az a sokat emlegetett "politikai munka", ami az egyik értelmezés szerint rehabilitálná az ellenzéket, a másik értelmezés szerint a megtervezett projektet "megfőzné" nemzet/lakosság/emberek számára elfogadható módon.
Ok; a most változást akarásnak is összeállt egy ilyen minimálisan éles karaktere, ha többen nem is, mint egy újrapozícionálásban, belül az "illiberális" vs. "valódi" demokrácia, kívül az EU-kelet tengelyen. Lehet persze, hogy a) ezt csak én szeretném / vetítem a helyzetre; b) ez kevés.
Nagyobb kontextusban nézve szerintem ez nem annyira kevés - ha az a történelmi kérdés Mo. felé, hogy mit kezdünk magunkkal és egymással egy olyan helyzetben, amikor kívülről nem kényszerítenek ránk egy pol. rendszert erőszakkal, akkor szerintem lehet azt mondani hogy 1990 óta különféle válaszokkal próbálkozunk. Az első naív " felzárkózás Ausztriához" nem igazán sikerére válaszul elpattantunk az európai irányultságtól, ugyanolyan kevéssé differenciáltan negatívan, ahogy előtte pozitívan európáztunk. Ezt a pragmatizmust én ennek a következő, remélhetőleg az eddigieknél kissé finomabb újrakalibrálására való próbálkozásként írnám le (szeretném legalábbis, ha valamennyire így lehetne).
Azt ugyanakkor mindenképpen aláírom, hogy sok dologban jó lenne konkrétabban tudni, mire is szavaz, aki a Tiszára szavaz.
Biztos, hogy a rendszerváltó választásnak kell hogy legyen ideológiai iránya és homogén világnézete?
A 2026-os választáson én személy szerint elégedett lennék egy olyan pragmatikus, minimális platformmal, miszerint szeretnénk-e újra olyan országban élni, ahol (nem csak elméletileg) leváltható a hatalom időnként.
Ha sikerülne a Fidesz-tábor egy részével egy ilyen dealben összejönni, az szerintem óriási lépés lenne ennek az országnak, ha ez az "álom" bizonyos szempontból hasonlít is egy 2010 előtti visszavágyakozásra. Aztán virágozzék onnantól sok izgi ideológia (meg párt), és hadd versenyezzenek a mostaninál kevésbé lejtős pályán a kegyeinkért.
[Válasz egy olvasói kommentre.]
Nagyon sokan érzik ezt a pragmatikusságot, hogy csak legyen változás, mindegy hogyan. És értem is. Ugyanakkor szerintem érdemes 2026-ot is egy nagyobb történetbe helyezni, amit nem csak a Fidesz elutasítása jelent.
Szerintem a 2006-os első nagy sikereknél az önkormányzati színtéren vagy a 2010-es 2/3-os Fidesznek sem volt egy homogén világnézete, de volt annál bővebb története, hatalomelmélete és a nagyvilággal kapcsolatos kihívásokra is mondása, minthogy csak “ne-Gyurcsány”. főként azért nyertek mert az emberek változást akartak, de ennek a változásnak volt karaktere is: pl, hogy meg kell változtatni a nyugati pénzügyi intezmenyrendszerrel való viszonyt, vagy hogy újra kell definiálni a munka szerepét és a dolgozó emberek létszámát Magyarországon.
Ezek nem konkrét szakpolitikai vagy kormányzati intézkedések hanem világot magyarázó és kereteket adó politikai gondolatok. Szerintem e téren nem érdemes megvárni a váltást, már csak azért sem, mert a váltást magát is megkönnyíti vagy stabilizálja ha van irány és gondolat, ami szervez, az elutasításon és a változás iránti vágyon, az új vezetőbe tett reményen túl (ezek ugyanis illékonyak is tudnak lenni).
Nem lehet, hogy azért nem akarja MP megfogalmazni az “ideológiai sarokköveit”, hogy ne lehessen rajta számon kérni? Szerintem ugyanis sokkal nehezebb lesz a Tisza pártnak a 2030-as választás (feltételezve, hogy megnyeri a ‘26-ost), mert akkor már ő lesz az, akinek folyamatosan bizonyítania kell. És ez akkor is nehéz, ha nincs egy lista, amit a Fidesz lobogtasson, hogy ez vagy az az ígéret nem teljesült.
Szerintem ezek az értékek vagy ideológiai keretek pont arra is valók hogy a politika napi daralasa mellett adjon egy keretet a szavazóknak. Nem baj ha valami nem sikerül vagy korrupt kicsit a Fidesz ugye, mert hat megvéd a migransoktol meg gondoskodik a családoktól. Biztos van kockázat is, de én inkább az előnyét látnám aktuálpolitikailag is meg középtávon is, ahogy írod a 2030-at. Hm?
Is it easier to imagine the end of the world than the end of NER?:)