A "forradalmár call center" jelenet volt számomra fénypontja a filmnek, asszem az is mond valamit totalitásról és kivonulásról, formáról és tartalomról, a meghaladni kívánt újratermeléséről a meghaladás gesztusán keresztül, meg az egésznek a bohózat jellegéről.
Az orosz barát utolsó jelenete nekem inkább elvett, mint adott. Bár, akkor nem lehetett volna viccet csinálni a művész-terrorista, de amúgy még arra is alkalmatlan fiatalságból - ez nekem nem hiányzott, de érthető a düh. A 23-ai hétvégén nekem sokkal inkább a Zoom-os jelenet EU- és intézménypárti olvasata kapott el, hogy hogyan lehet elmesélni a populizmus problémát a HP-en keresztül, illetve, hogy a világ egyes geopolitikai konfliktusaiban, mikor látunk kapitulációs, és mikor elpusztítási célt. Ennek fényében “for the record” “vita” nekem inkább atmoszférikus volt.
Egyetértek azzal, hogy a forradalmi jellegű megnyílvanulásoknak, esetleg mozgalmaknak a fő tevékenységeik nem izgalmasak, a kívánt társadalmi, politikai valtozást elérni kívánó szervezetek munkaja a legtöbb esetben monotonnak mondható.
Nem jellemzik kirobbanó tettek, a polgári engedetlenség kevésszer jelent társadalmi jellegű szolidaritást.
Mindezek mellett mégis forradalminak tekinthető olyan szervezetek munkássága, mint A Város Mindenkié, akik minden állam általi ellehetetlenítés ellenére, folyamatosan, töretlenül működnek. Talán a forradalmi jellegű mozgalmak annak fényében is változnak, hogy az illiberális rezsimeknek nem kell alkalmazniuk a klasszik értelemben vett elnyomási eszközöke, így az ellenállási is más formát ölt. Az említett BLM mozgalom, bár öltött rendbontó formákat, célját hamar elvesztette, mert egyrészről hosszú távon a szobordöntögetés nem a társadalmi változás legelőnyösebb követelési formája, másrészt hamar a szervezők önös érdekeinek martalékává vált. (Persze így is fontos pillanatnak fog számítani távlati megtekintésben, a fekete amerikaiak egyenlőségért folytatott harcában.) Azt gondolom, hogy a társadalmi rétegeket érintettek általi mindennapos tevékenységek forradalmiak, ha a rezsim eszköze nem az erőszak használata, a nyílt cenzura, a hajnalban érkező fekete auto. Ebben az esetben nem a Baader-Meinhof módszer fog érvényesülni, hanem az önzetlen, új aszkézis. Így a baloldalnak lehetségesen az újraértelmezésének fontos része kell, hogy legyen ennek a módosult politikai rendszernek a felismerése. Ahogy az írásban is szerepel, változást elérni a mindennapi forradalmi tettek együttese fogja, és a legtöbb esetben nem fogja robbanás kísérni.
A "forradalmár call center" jelenet volt számomra fénypontja a filmnek, asszem az is mond valamit totalitásról és kivonulásról, formáról és tartalomról, a meghaladni kívánt újratermeléséről a meghaladás gesztusán keresztül, meg az egésznek a bohózat jellegéről.
Az orosz barát utolsó jelenete nekem inkább elvett, mint adott. Bár, akkor nem lehetett volna viccet csinálni a művész-terrorista, de amúgy még arra is alkalmatlan fiatalságból - ez nekem nem hiányzott, de érthető a düh. A 23-ai hétvégén nekem sokkal inkább a Zoom-os jelenet EU- és intézménypárti olvasata kapott el, hogy hogyan lehet elmesélni a populizmus problémát a HP-en keresztül, illetve, hogy a világ egyes geopolitikai konfliktusaiban, mikor látunk kapitulációs, és mikor elpusztítási célt. Ennek fényében “for the record” “vita” nekem inkább atmoszférikus volt.
oo ez nagyon érdekes, nem jutott eszembe ez az értelmezés, de izgi és csak méginkább kiemelni nekem azt a monológot:)
Egyetértek azzal, hogy a forradalmi jellegű megnyílvanulásoknak, esetleg mozgalmaknak a fő tevékenységeik nem izgalmasak, a kívánt társadalmi, politikai valtozást elérni kívánó szervezetek munkaja a legtöbb esetben monotonnak mondható.
Nem jellemzik kirobbanó tettek, a polgári engedetlenség kevésszer jelent társadalmi jellegű szolidaritást.
Mindezek mellett mégis forradalminak tekinthető olyan szervezetek munkássága, mint A Város Mindenkié, akik minden állam általi ellehetetlenítés ellenére, folyamatosan, töretlenül működnek. Talán a forradalmi jellegű mozgalmak annak fényében is változnak, hogy az illiberális rezsimeknek nem kell alkalmazniuk a klasszik értelemben vett elnyomási eszközöke, így az ellenállási is más formát ölt. Az említett BLM mozgalom, bár öltött rendbontó formákat, célját hamar elvesztette, mert egyrészről hosszú távon a szobordöntögetés nem a társadalmi változás legelőnyösebb követelési formája, másrészt hamar a szervezők önös érdekeinek martalékává vált. (Persze így is fontos pillanatnak fog számítani távlati megtekintésben, a fekete amerikaiak egyenlőségért folytatott harcában.) Azt gondolom, hogy a társadalmi rétegeket érintettek általi mindennapos tevékenységek forradalmiak, ha a rezsim eszköze nem az erőszak használata, a nyílt cenzura, a hajnalban érkező fekete auto. Ebben az esetben nem a Baader-Meinhof módszer fog érvényesülni, hanem az önzetlen, új aszkézis. Így a baloldalnak lehetségesen az újraértelmezésének fontos része kell, hogy legyen ennek a módosult politikai rendszernek a felismerése. Ahogy az írásban is szerepel, változást elérni a mindennapi forradalmi tettek együttese fogja, és a legtöbb esetben nem fogja robbanás kísérni.