Mindig érdekesek a témáid - érzésem szerint nem nekem, hanem elsősorban a szakmádnak. Ezért lehet, hogy nem a lényeghez szólok hozzá.
Szerintem nem jó a felvetés: Miért nincs (sikeres) posztliberális baloldal (Magyarországon)? - mert először azt kellene látni, hogy mi a helyzet, arra milyen megoldásokat lehet eleve választani - vagy ha nincs elfogadható köztük, akkor milyen alternatívát kell/lehet kiépíteni.
Az állításom pedig az, hogy erre pusztán baloldali válasz - nem létezik. Egyrészt azért sem, mert maga a baloldal főképp azzal van elfoglalva, hogy meghatározza, mi is, ki is az "igazi" baloldali - másrészt pedig minden ideológia a saját szemlélete szerint látja csak a világot - ami ebben a polikrízisesnek nevezett helyzetben bizony elégtelen. Ha a probláma poli-, akkor a megoldás is csak olyan lehet - egy eredetileg poénnak szánt ötletből született egy új tudományág: a lemmizmatika :-) https://horvathggyorgy.substack.com/p/lemmizmatika-dimenzionalis-megkozelites
A baloldal gyengeségét én abban látom, hogy nem tud az egészre vonatkozóan megoldásokat ajánlani
Az ún. woke, safe space vagy progresszív elképzelések kritikája mögötti definíciódról és a kritika magyarországi alkalmazhatóságáról is vannak bennem kérdőjelek. Nem csak arról van szó, hogy a woke-nak inkább bélyegzett, mint hívott társalomkép szerint nincs rendben bunkónak lenni, az asztalról lesöpörni valakit, aki valamiért sebezhetőnek tűnik, vagy strukturálisan rosszabb helyzetben van? Ha erről van szó, akkor ez a felfogás Magyarországon közpolitikailag olyan régóta helytelenítve van, hogy a mai egyetemi hallgatók már nem is emlékezhetnek arra, hogy milyen volt, amikor nem volt normális nyíltan lenézni, gyűlölni, vagy uszítani.
Mindenesetre óvatosabb lennék a tekintetben, hogy a nyugat-európai egyetemi bubble-ben szerzett rossz tapasztalatokat kivetítsem a magyarországi viszonyokra. (Feltehető, hogy a magyarországi egyetemi bubble-ben szerzett tapasztalatok sem érnének sokat, ha valaki a brit valóságot szeretné értelmezni.)
Az angliai rész az csak az egyik fele — inkább említeni próbáltam csak, a lényeg sajnos az amit a hazai progresszív szervezetekben, legyen az politikai vagy piaci munkahely tapasztaltam, egyébként nem egyedül. Nehéz ez a szó és én se szeretem használni a woke-ot, de úgy látom a legtöbben értik mire gondolok alatta. Ha van kevésbé megosztó fogalomjavaslat, amúgy örömmel fogadom!
Az alapján, amit jeleztél a rossz élményeidről, a woke-ként címkézett dolog talán angolul self-righteousness lenne, vagyis baloldalisággal vagy identitással indokolt felsőbbrendűségi tudat és az e mentén való cselekvés. Ha ez nagyjábòl megáll, akkor nem politikai irányzatról van szó, hanem olyan viselkedésről, ami igyekszik kisajátítani és pozícióvá alakítani egy politikai ideológiát.
egy része ez, igen!! és emellett szerintem nagyon érdekes, hogy van benne valami kisebbségi, bevallott gyengeségi mozzanat is, van benne önfelmentés és felelősséghárítás, az egyén elbújása egy csoport, valamilyen elvont nézetrendszer vagy a struktúrák mögé, vagy politikailag az ellenség túlhatalmán keresztül is megfogalmazódik ez mondjuk sokszor.
Hali, recovering amerikai politika junkie here. Ez a Bari Weiss dolog szvsz eléggé félrement, nem a formabontó konfrontatív kísérletező pezsgő intellektuális viták vagy mondanivaló miatt került oda ahova, hanem az ideológiai szervilizmus miatt. Például: David Ellison, who recently pushed through a merger of his Hollywood studio Skydance with CBS’s parent company Paramount, was attracted to Weiss due to her “pro-Israel stance,” according to news reports about the talks.
Tágabb kontextus az amerikai média mostani mozgásairól, ilyen szép mondatokkal: If you are a billionaire buying a media organization in order to consolidate your power, you could not find a more eager servant than Weiss, someone blissfully captured by the richest people alive, and invested in smashing the last vestiges of liberal power in this country: universities, civil servants, and the media. She has a cop's heart and a tadpole's brain, which makes her the ideal partner for someone like David Ellison.
A Free Press működéséről: If you work at a liberal institution and you want the Trump-controlled federal government to step in and discipline it, Bari Weiss is there to help.
Hát a teljesítményét senki nem vitatja ha körbenézel a peerjei között — a legfőbb tendenciózussága és ezen akadnak fenn a legtöbben valóban, az az közel-kelettel kapcsolatos takejei. Én nagyon sok izgalmas és eredeti gondolatot olvastam náluk és hallottam tőle, és sok olyat is amivel nem értek egyet, de ennek örülök, nem gyanút kelt bennem és az érdekeket keresem, sajnos, én a tartalmi vitát fontosabbnak tartom mint az ilyen kötődéseken keresztüli delegitimizálást — főleg úgy, hogy egy előfizetői modellből küzdötte fel magát oda, ahová most, valóban, gazdag és befolyásos emberek helyezik, és minden bizonnyal nem függetlenül az Izraellel kapcsolatos álláspontjaitól, de ezek nem rejtett összesküvések, hanem az arcával, a családjával és a szakmai hitelességével bevállalt dolgok. Ennek van önértéke.
Azzal a narratívával sem értek egyet (ha jól értelek), hogy a semmiből küzdötte volna fel magát és a sikereinek köszönhetően MOST találja magát befolyásos emberek között - a linkelt anyagokban ott van, hogy a free presst az elejétől kezdve tech milliárdosok támogatták. De értem, a legtöbb előfizetővel rendelkező substack cím valóban valami, kétségtelen, hogy bizonyos dolgokban tehetséges, de az én olvasatomban a titok egyszerűen cinikus oportonizmus, kezdve azzal, ahogy mártírt csinált magából. Antiwokeizmust árul, jól hangzó free speech maszlagba csomagolva, miközben számtalan példa van arra, hogy embereket rugat ki az akadémiából, régről is és a közelmúltból is, rasszizmust kiáltva, illetve arra is jó pár, hogy kiknek a szabadságjogairól nem írnak egy kukkot sem (lásd a bebörtönzött palesztinpárti diáktüntetők ). Igen, cancelculture woke fárasztó meg zsákutca meg stb, de a jobboldal nagyon is szerepet játszott minden ilyen téma felnagyításában, ebből politikai és gazdasági tőkét kovácsolva, erre Barri Weis egy remek példa. De amúgy rohadt fárasztó ez az egész téma már, faszért kezdtem el kommentelni, mindegy.
De amúgy az tényleg érdekel, hogy te hogy állsz ehhez a jóhiszeműség kérdéshez, mi alapján és kinek adod ezt meg és kinek nem?
Szerintem jó beszélgetések ezek, szóval, örülök, hogy a legutóbbi hírlevelem ilyen eszmecserét indított!
Őszintén nem érzem, hogy nekem kéne magyaráznom Bari Weiss bizonyítványát -- de a dolgoknak van története, valahogyan (munkával) lett NYT columnist, valahogyan (munkával) lett sikeres hírleveles, amiből aztán médiacéget tudtak csinálni. Ebben a munkában valóban sokan megtámogatták, de szerintem tökéletesen plauzibilis magyarázat, hogy nem valami rejtélyes okokból, hanem azért mert hangosan, stílusosan és figyelmet generálóan tolta a gondolatait ki a világba, olyan gondolatokat valszeg, amivel a támogatói nagyobb részt egyetértettek, vagy valamilyen érdekből fontosnak tartják a képviseletüket (de ezt nem tudjuk biztosan.)
Mindenesetre, így néz ki valahogy, ha érdekek és álláspontok versenyeznek erőforrásokért a nyilvánosságban. Ez maga a hatalmi működés a vélemény- és tudatiparban. Az, hogy valaki ebben jó, képes szövetségeseket találni, erőforrásokat szerezni, azt lehet gyanúval, undorral, vagy éppen elismeréssel is nézni. Valószínűleg mivel hasonló bizniszben vagyok, ezért a teljesítményt, a megosztó nőként való üzleti és médiasiker elérését, inkább az utóbbi érzésekkel tekintem. Kicsit olyan ez, hogy aki politikában van, az akkor is tudja kíváncsisággal és lenyűgözöttséggel nézni ellenfele sikerét, ha ellenfelek. De hát ugyanazon a pályán fociznak és próbálnak gólt rúgni.
Van egy nagy késztetés mostanság hogy leleplezzünk másokat. A Fidesz szeretné leleplezni, hogyan fizet valahogy mindenkit valaki külföldről, a balosok meg szeretnének leleplezni valamilyen másfajta érdek-összeesküvést a nyilvánosságban szereplő emberek mögött. ((Engem már sokan próbáltak a balosok-liberálisok közül: biztos kiderül kivel feküdtem össze, hogyan értem el, hogy műsorom legyen, hogy szerepelhessek itt vagy ott, hogy milyen csúnya húzásokkal építem a kis nyilvánosság-szeletem itt a Substacken – mindenképp kell valami nemjó dolog ebbe a sztoriba, az nem lehet, hogy egyszerűen dolgozom, gondolkodom és erre kíváncsiak maguktól emberek (amikor ők is ezt próbálják és rájuk meg kevésbé...)))
Persze van ebben érthető és értelmes intellektuális kétkedés, kíváncsiság, valóban képesek sok pénzzel és érdekkel önteni ránk ideológikus tartalmakat a világban, de a nagyrésze ennek a működésnek jobb- és baloldalon is nem ez a szellemi-oknyomozó kihívás, hanem a leleplezés kéje. Amivel aztán ráadásul meg lehet spórolni a valódi vitát és foglalkozást is. Ha kiderül, hogy az ukránok, az amerikaiak fizetnek, vagy a másik oldalon, ha kiderül, hogy valaki igazából rossz dolgokat gondol, vagy nem jó ember, vagy nem a saját teljesítménye vitte (kizárólag) előre, akkor megintcsak meg lehet spórolni azt, hogy komolyan vegyük -- lelepleztük, átpolitizáltuk, átmoralizáltuk, job well done.
A rosszhiszeműség a nyilvánosság alapattitűdje: https://thebellows.org/the-art-of-the-bad-faith-argument-the-bellows/. És aki kirak dolgokat a világba, legyen az egy szimpla vélemény vagy politikai munka terméke (esemény, párt, kontent, stb.), az ebben a térben létezik. Mindannyian rosszhiszeműek vagyunk és mindannyiunkkal rosszhiszeműek lesznek. Ebbe bele lehet csavarodni, kutatva a valódit, az autentikust, az őszintét, az igazit - vagy szerintem érdemesebb hozzászokni, ha már valaki ebben akar létezni, dolgozni, és csak csinálni azt, amit jónak látunk, aztán vagy támogatókra és közönségre talál (ha figyelmet érdemel vagy szerez), vagy elhal az érdektelenségtől.
A világ bonyolult, sokszor egyszerre gondolunk érzünk vagy hiszünk ellentétes dolgokat, és mind próbálunk több-kevesebb sikerrel megbírkózni ezekkel az ellentmondásokkal, a legtöbben talán úgy, hogy megpróbálják kiiktatni őket, én amennyire csak tudom inkább egyszerre elgondolni, átélni és figyelembe venni. Persze ez a próbálkozás és munka sosem ér véget, mindig átgondolást, korrekciót igényel. Akin azt látom, hogy hasonlóban van, vagy még jobban csinálja, azokat tartom a legérdekesebb gondolkodóknak, akik igazán megérdemlik a figyelmem, figyelmünk.
Ki a címzett? A jobboldalnak egyszerű: a nemzetnek, a többségnek beszélnek. A baloldal zavarban van mert napról-napra csökken a hagyományos bázis: az ipari és mezőgazdasági munkásság. Az "elnyomottak" viszont túl parttalan fogalom, mindenféle perifériális és heterogén társadalmi csoportot jelöl. A megoldás egyfelől a regionális és környezetvédő lokálpatriotizmus kialakítása, az államnemzeti identitás ellenében, másfelől a bioszféra globális védelme a globális kapitalizmus ellenében.
Mindig érdekesek a témáid - érzésem szerint nem nekem, hanem elsősorban a szakmádnak. Ezért lehet, hogy nem a lényeghez szólok hozzá.
Szerintem nem jó a felvetés: Miért nincs (sikeres) posztliberális baloldal (Magyarországon)? - mert először azt kellene látni, hogy mi a helyzet, arra milyen megoldásokat lehet eleve választani - vagy ha nincs elfogadható köztük, akkor milyen alternatívát kell/lehet kiépíteni.
Az állításom pedig az, hogy erre pusztán baloldali válasz - nem létezik. Egyrészt azért sem, mert maga a baloldal főképp azzal van elfoglalva, hogy meghatározza, mi is, ki is az "igazi" baloldali - másrészt pedig minden ideológia a saját szemlélete szerint látja csak a világot - ami ebben a polikrízisesnek nevezett helyzetben bizony elégtelen. Ha a probláma poli-, akkor a megoldás is csak olyan lehet - egy eredetileg poénnak szánt ötletből született egy új tudományág: a lemmizmatika :-) https://horvathggyorgy.substack.com/p/lemmizmatika-dimenzionalis-megkozelites
A baloldal gyengeségét én abban látom, hogy nem tud az egészre vonatkozóan megoldásokat ajánlani
https://horvathggyorgy.substack.com/p/a-kozjo-ujragondolasa-gyakorlati
Az ún. woke, safe space vagy progresszív elképzelések kritikája mögötti definíciódról és a kritika magyarországi alkalmazhatóságáról is vannak bennem kérdőjelek. Nem csak arról van szó, hogy a woke-nak inkább bélyegzett, mint hívott társalomkép szerint nincs rendben bunkónak lenni, az asztalról lesöpörni valakit, aki valamiért sebezhetőnek tűnik, vagy strukturálisan rosszabb helyzetben van? Ha erről van szó, akkor ez a felfogás Magyarországon közpolitikailag olyan régóta helytelenítve van, hogy a mai egyetemi hallgatók már nem is emlékezhetnek arra, hogy milyen volt, amikor nem volt normális nyíltan lenézni, gyűlölni, vagy uszítani.
Mindenesetre óvatosabb lennék a tekintetben, hogy a nyugat-európai egyetemi bubble-ben szerzett rossz tapasztalatokat kivetítsem a magyarországi viszonyokra. (Feltehető, hogy a magyarországi egyetemi bubble-ben szerzett tapasztalatok sem érnének sokat, ha valaki a brit valóságot szeretné értelmezni.)
Az angliai rész az csak az egyik fele — inkább említeni próbáltam csak, a lényeg sajnos az amit a hazai progresszív szervezetekben, legyen az politikai vagy piaci munkahely tapasztaltam, egyébként nem egyedül. Nehéz ez a szó és én se szeretem használni a woke-ot, de úgy látom a legtöbben értik mire gondolok alatta. Ha van kevésbé megosztó fogalomjavaslat, amúgy örömmel fogadom!
Az alapján, amit jeleztél a rossz élményeidről, a woke-ként címkézett dolog talán angolul self-righteousness lenne, vagyis baloldalisággal vagy identitással indokolt felsőbbrendűségi tudat és az e mentén való cselekvés. Ha ez nagyjábòl megáll, akkor nem politikai irányzatról van szó, hanem olyan viselkedésről, ami igyekszik kisajátítani és pozícióvá alakítani egy politikai ideológiát.
egy része ez, igen!! és emellett szerintem nagyon érdekes, hogy van benne valami kisebbségi, bevallott gyengeségi mozzanat is, van benne önfelmentés és felelősséghárítás, az egyén elbújása egy csoport, valamilyen elvont nézetrendszer vagy a struktúrák mögé, vagy politikailag az ellenség túlhatalmán keresztül is megfogalmazódik ez mondjuk sokszor.
Hali, recovering amerikai politika junkie here. Ez a Bari Weiss dolog szvsz eléggé félrement, nem a formabontó konfrontatív kísérletező pezsgő intellektuális viták vagy mondanivaló miatt került oda ahova, hanem az ideológiai szervilizmus miatt. Például: David Ellison, who recently pushed through a merger of his Hollywood studio Skydance with CBS’s parent company Paramount, was attracted to Weiss due to her “pro-Israel stance,” according to news reports about the talks.
https://www.dropsitenews.com/p/the-free-press-israel-cbs-bari-weiss
Tágabb kontextus az amerikai média mostani mozgásairól, ilyen szép mondatokkal: If you are a billionaire buying a media organization in order to consolidate your power, you could not find a more eager servant than Weiss, someone blissfully captured by the richest people alive, and invested in smashing the last vestiges of liberal power in this country: universities, civil servants, and the media. She has a cop's heart and a tadpole's brain, which makes her the ideal partner for someone like David Ellison.
https://defector.com/bari-weiss-signs-huge-deal-to-usher-cbs-news-into-its-vichy-era
Több kontextus az Ellison famíliáról:
https://www.wired.com/story/larry-ellison-is-a-shadow-president-in-donald-trumps-america/
A Free Press működéséről: If you work at a liberal institution and you want the Trump-controlled federal government to step in and discipline it, Bari Weiss is there to help.
https://www.theguardian.com/media/ng-interactive/2025/sep/10/bari-weiss-cbs
Szal ja, ezt az egészet girlboss szakmai sikerként olvasni nagyon naív, bocsesz.
Hát a teljesítményét senki nem vitatja ha körbenézel a peerjei között — a legfőbb tendenciózussága és ezen akadnak fenn a legtöbben valóban, az az közel-kelettel kapcsolatos takejei. Én nagyon sok izgalmas és eredeti gondolatot olvastam náluk és hallottam tőle, és sok olyat is amivel nem értek egyet, de ennek örülök, nem gyanút kelt bennem és az érdekeket keresem, sajnos, én a tartalmi vitát fontosabbnak tartom mint az ilyen kötődéseken keresztüli delegitimizálást — főleg úgy, hogy egy előfizetői modellből küzdötte fel magát oda, ahová most, valóban, gazdag és befolyásos emberek helyezik, és minden bizonnyal nem függetlenül az Izraellel kapcsolatos álláspontjaitól, de ezek nem rejtett összesküvések, hanem az arcával, a családjával és a szakmai hitelességével bevállalt dolgok. Ennek van önértéke.
Értem az álláspontod, köszi! De azért mégiscsak, a közel-kelet takejei azok konkrétan a gázai éhínséget tagadták, talán tényleg van min fennakadni: https://ryangrim.substack.com/p/the-new-free-press-editorial-defending
Azzal a narratívával sem értek egyet (ha jól értelek), hogy a semmiből küzdötte volna fel magát és a sikereinek köszönhetően MOST találja magát befolyásos emberek között - a linkelt anyagokban ott van, hogy a free presst az elejétől kezdve tech milliárdosok támogatták. De értem, a legtöbb előfizetővel rendelkező substack cím valóban valami, kétségtelen, hogy bizonyos dolgokban tehetséges, de az én olvasatomban a titok egyszerűen cinikus oportonizmus, kezdve azzal, ahogy mártírt csinált magából. Antiwokeizmust árul, jól hangzó free speech maszlagba csomagolva, miközben számtalan példa van arra, hogy embereket rugat ki az akadémiából, régről is és a közelmúltból is, rasszizmust kiáltva, illetve arra is jó pár, hogy kiknek a szabadságjogairól nem írnak egy kukkot sem (lásd a bebörtönzött palesztinpárti diáktüntetők ). Igen, cancelculture woke fárasztó meg zsákutca meg stb, de a jobboldal nagyon is szerepet játszott minden ilyen téma felnagyításában, ebből politikai és gazdasági tőkét kovácsolva, erre Barri Weis egy remek példa. De amúgy rohadt fárasztó ez az egész téma már, faszért kezdtem el kommentelni, mindegy.
De amúgy az tényleg érdekel, hogy te hogy állsz ehhez a jóhiszeműség kérdéshez, mi alapján és kinek adod ezt meg és kinek nem?
Szerintem jó beszélgetések ezek, szóval, örülök, hogy a legutóbbi hírlevelem ilyen eszmecserét indított!
Őszintén nem érzem, hogy nekem kéne magyaráznom Bari Weiss bizonyítványát -- de a dolgoknak van története, valahogyan (munkával) lett NYT columnist, valahogyan (munkával) lett sikeres hírleveles, amiből aztán médiacéget tudtak csinálni. Ebben a munkában valóban sokan megtámogatták, de szerintem tökéletesen plauzibilis magyarázat, hogy nem valami rejtélyes okokból, hanem azért mert hangosan, stílusosan és figyelmet generálóan tolta a gondolatait ki a világba, olyan gondolatokat valszeg, amivel a támogatói nagyobb részt egyetértettek, vagy valamilyen érdekből fontosnak tartják a képviseletüket (de ezt nem tudjuk biztosan.)
Mindenesetre, így néz ki valahogy, ha érdekek és álláspontok versenyeznek erőforrásokért a nyilvánosságban. Ez maga a hatalmi működés a vélemény- és tudatiparban. Az, hogy valaki ebben jó, képes szövetségeseket találni, erőforrásokat szerezni, azt lehet gyanúval, undorral, vagy éppen elismeréssel is nézni. Valószínűleg mivel hasonló bizniszben vagyok, ezért a teljesítményt, a megosztó nőként való üzleti és médiasiker elérését, inkább az utóbbi érzésekkel tekintem. Kicsit olyan ez, hogy aki politikában van, az akkor is tudja kíváncsisággal és lenyűgözöttséggel nézni ellenfele sikerét, ha ellenfelek. De hát ugyanazon a pályán fociznak és próbálnak gólt rúgni.
Van egy nagy késztetés mostanság hogy leleplezzünk másokat. A Fidesz szeretné leleplezni, hogyan fizet valahogy mindenkit valaki külföldről, a balosok meg szeretnének leleplezni valamilyen másfajta érdek-összeesküvést a nyilvánosságban szereplő emberek mögött. ((Engem már sokan próbáltak a balosok-liberálisok közül: biztos kiderül kivel feküdtem össze, hogyan értem el, hogy műsorom legyen, hogy szerepelhessek itt vagy ott, hogy milyen csúnya húzásokkal építem a kis nyilvánosság-szeletem itt a Substacken – mindenképp kell valami nemjó dolog ebbe a sztoriba, az nem lehet, hogy egyszerűen dolgozom, gondolkodom és erre kíváncsiak maguktól emberek (amikor ők is ezt próbálják és rájuk meg kevésbé...)))
Persze van ebben érthető és értelmes intellektuális kétkedés, kíváncsiság, valóban képesek sok pénzzel és érdekkel önteni ránk ideológikus tartalmakat a világban, de a nagyrésze ennek a működésnek jobb- és baloldalon is nem ez a szellemi-oknyomozó kihívás, hanem a leleplezés kéje. Amivel aztán ráadásul meg lehet spórolni a valódi vitát és foglalkozást is. Ha kiderül, hogy az ukránok, az amerikaiak fizetnek, vagy a másik oldalon, ha kiderül, hogy valaki igazából rossz dolgokat gondol, vagy nem jó ember, vagy nem a saját teljesítménye vitte (kizárólag) előre, akkor megintcsak meg lehet spórolni azt, hogy komolyan vegyük -- lelepleztük, átpolitizáltuk, átmoralizáltuk, job well done.
A rosszhiszeműség a nyilvánosság alapattitűdje: https://thebellows.org/the-art-of-the-bad-faith-argument-the-bellows/. És aki kirak dolgokat a világba, legyen az egy szimpla vélemény vagy politikai munka terméke (esemény, párt, kontent, stb.), az ebben a térben létezik. Mindannyian rosszhiszeműek vagyunk és mindannyiunkkal rosszhiszeműek lesznek. Ebbe bele lehet csavarodni, kutatva a valódit, az autentikust, az őszintét, az igazit - vagy szerintem érdemesebb hozzászokni, ha már valaki ebben akar létezni, dolgozni, és csak csinálni azt, amit jónak látunk, aztán vagy támogatókra és közönségre talál (ha figyelmet érdemel vagy szerez), vagy elhal az érdektelenségtől.
A világ bonyolult, sokszor egyszerre gondolunk érzünk vagy hiszünk ellentétes dolgokat, és mind próbálunk több-kevesebb sikerrel megbírkózni ezekkel az ellentmondásokkal, a legtöbben talán úgy, hogy megpróbálják kiiktatni őket, én amennyire csak tudom inkább egyszerre elgondolni, átélni és figyelembe venni. Persze ez a próbálkozás és munka sosem ér véget, mindig átgondolást, korrekciót igényel. Akin azt látom, hogy hasonlóban van, vagy még jobban csinálja, azokat tartom a legérdekesebb gondolkodóknak, akik igazán megérdemlik a figyelmem, figyelmünk.
Ki a címzett? A jobboldalnak egyszerű: a nemzetnek, a többségnek beszélnek. A baloldal zavarban van mert napról-napra csökken a hagyományos bázis: az ipari és mezőgazdasági munkásság. Az "elnyomottak" viszont túl parttalan fogalom, mindenféle perifériális és heterogén társadalmi csoportot jelöl. A megoldás egyfelől a regionális és környezetvédő lokálpatriotizmus kialakítása, az államnemzeti identitás ellenében, másfelől a bioszféra globális védelme a globális kapitalizmus ellenében.