Ez is talán egy olyan jelenség, ami hasonlítható (vagy akár összefüggésbe is hozható) a közepes fejlettség csapdájával (amikor egy ország gazdasága nem az innovációra, erőforrásterítésre, humánerőforrásra alapozott, hanem "tőkebecsalogatásra" és alacsony hozzáadott értékű termelésre- ez működik egy darabig, de a végén szükségszerűen van egy áttörhetetlen fejlődési korlátja). Onnan is csak úgy lehetne kijönni, hogy visszamennek a nulla kilométerig és teljesen új stratégiával indulnak újra. Olyan fura, mert a jelenlegi Tisza előretörésben ha valami összezavarná az országot és a szavazókat, az szerintem egy váratlan orbáni "pozitivista" fordulat lenne. Egy ilyen nagy kebléreölelés meg nemzetegységestítő szeretetszólamos újszerű politika. (Elképzelem, ahogy kiáll szivárványos sálban, és azt mondja: figyeljetek, meggondoltam magam :)).) De valóban, ahogy írod is, az orbáni politika nem egy gyurmázható, újralakítható valami, hanem inkább ilyen kiöntőformába kötött beton. Ráadásul groteszk módon, a fiatalabb politikusai sem tűnnek fiatalos értelemben dinamikusnak, hanem inkább ilyen hiperaktív, agresszív nyugdíjasoknak.
Pontosan ez van, amit írsz. Orbánék mintha a politika egyik alapszabályát felejtették volna el: csináld azt, amire nem számítanak. Mennyivel többet hozna ezt most nekik, egy pozitív kampány, egy kibékülés? Nem tudom. De az is egy jelzés, hogy valszeg ki sem tudnák próbálni, ha akarnák sem.
A nagy részével egyetértettem, ami szerintem fogható téma, az a legutolsó tünet, a jövőkép (mondhatni ígéret) hiánya, ebben inkább azt tartom igaznak az Orbán-rendszerre, amit Timothy Snyder írt A szabadság felszámolása (The Road to Unfreedom) című könyvében a Putyin-rendszerről, amiben központi elemek a dicső múlt, az ezt külső, ellenséges erővel megbolygató új helyzet, az igény a régi állapotok restaurálására, és amit itt kiemelnék, az nyilván az örökös fenyegetettség; az, hogy a gonosz erők folyamatosan készen állnak újra megbuktatni a mi szeretett hazánkat. Szerintem Orbánék legalább az utóbbi két választást nyerték úgy, hogy a tétet az égig emelték, nagyjából élet és halál kérdéseként jelölték meg, emlékszem, már 2018-ban is azt beszéltük otthon, hogy ha ennek a döntésnek ilyen tétje van, akkor már nem vagyunk messze attól, hogy nem is lenne szabad megadni a "katasztrófa" esélyét...
Engem azért továbbra is aggaszt, hogy a NER továbbra is teljhatalommal robog tovább, és ugyan érezhető a hanyatlás, de összeomlás egyáltalán nem, és nem tudok elmenni amellett, hogy megint "stratégiai nyugalomra" kárhoztatjuk magunkat, miközben rengeteg ember mind a mai napig támogatja ennek az úgynevezett rendnek a fennállását. Egyre kevésbé érzem úgy, hogy nekem ezekkel az emberekkel bármi dolgom lenne, nem tudom magamra erőszakolni, hogy érdekelne a véleményük bármilyen módon, nincsenek meg azok a közös értékek, amik mentén fel lehetne építeni legalább egy diskurzust.
Ha jól értelmeztem a következő időszak dolgait, akkor a Kormányzat részéről a félelemkeltés és a provokáció eszközrendszere fog domináns módon megjelenni.
Ezek a módok és metódusok milyen módszerekkel csoportosíthatóak.
Az intelligencia mellett milyen védekezési metódusok léteznek például a provokációval szemben?
Sokan kerestek az elmúlt napban, hogy mire számítok, hogy mi a teendő? Mi lesz? Nagyon újat és okosat nem tudok mondani, de a hiszterizáltság ellen 1-2 dolgot magamra szedtem az elmúlt évek során.
Szerintem a legjobb védekezés egyébként a cselekvés. Legyen az önálló közösségszervezés vagy meglévő politikai, vagy szociális, kulturális kezdeményezésekbe való bekapcsolódás. Nekem személyesen a tartalomkészítés és a beszélgetések is ilyenek. Egyedül egy képernyő előtt ülni és görgetni a legszorongatóbb, annál minden jobb. És a legjobb ha becsekkolunk barátainknál, munkatársainknál: hogy vannak? Mik a a gondolataik, érzéseik, politikai megfejtésük?
Így juthatunk el minél többen szellemileg és lelkileg épen a következő választásokig és azon túlra.
Ez is talán egy olyan jelenség, ami hasonlítható (vagy akár összefüggésbe is hozható) a közepes fejlettség csapdájával (amikor egy ország gazdasága nem az innovációra, erőforrásterítésre, humánerőforrásra alapozott, hanem "tőkebecsalogatásra" és alacsony hozzáadott értékű termelésre- ez működik egy darabig, de a végén szükségszerűen van egy áttörhetetlen fejlődési korlátja). Onnan is csak úgy lehetne kijönni, hogy visszamennek a nulla kilométerig és teljesen új stratégiával indulnak újra. Olyan fura, mert a jelenlegi Tisza előretörésben ha valami összezavarná az országot és a szavazókat, az szerintem egy váratlan orbáni "pozitivista" fordulat lenne. Egy ilyen nagy kebléreölelés meg nemzetegységestítő szeretetszólamos újszerű politika. (Elképzelem, ahogy kiáll szivárványos sálban, és azt mondja: figyeljetek, meggondoltam magam :)).) De valóban, ahogy írod is, az orbáni politika nem egy gyurmázható, újralakítható valami, hanem inkább ilyen kiöntőformába kötött beton. Ráadásul groteszk módon, a fiatalabb politikusai sem tűnnek fiatalos értelemben dinamikusnak, hanem inkább ilyen hiperaktív, agresszív nyugdíjasoknak.
Pontosan ez van, amit írsz. Orbánék mintha a politika egyik alapszabályát felejtették volna el: csináld azt, amire nem számítanak. Mennyivel többet hozna ezt most nekik, egy pozitív kampány, egy kibékülés? Nem tudom. De az is egy jelzés, hogy valszeg ki sem tudnák próbálni, ha akarnák sem.
A nagy részével egyetértettem, ami szerintem fogható téma, az a legutolsó tünet, a jövőkép (mondhatni ígéret) hiánya, ebben inkább azt tartom igaznak az Orbán-rendszerre, amit Timothy Snyder írt A szabadság felszámolása (The Road to Unfreedom) című könyvében a Putyin-rendszerről, amiben központi elemek a dicső múlt, az ezt külső, ellenséges erővel megbolygató új helyzet, az igény a régi állapotok restaurálására, és amit itt kiemelnék, az nyilván az örökös fenyegetettség; az, hogy a gonosz erők folyamatosan készen állnak újra megbuktatni a mi szeretett hazánkat. Szerintem Orbánék legalább az utóbbi két választást nyerték úgy, hogy a tétet az égig emelték, nagyjából élet és halál kérdéseként jelölték meg, emlékszem, már 2018-ban is azt beszéltük otthon, hogy ha ennek a döntésnek ilyen tétje van, akkor már nem vagyunk messze attól, hogy nem is lenne szabad megadni a "katasztrófa" esélyét...
Engem azért továbbra is aggaszt, hogy a NER továbbra is teljhatalommal robog tovább, és ugyan érezhető a hanyatlás, de összeomlás egyáltalán nem, és nem tudok elmenni amellett, hogy megint "stratégiai nyugalomra" kárhoztatjuk magunkat, miközben rengeteg ember mind a mai napig támogatja ennek az úgynevezett rendnek a fennállását. Egyre kevésbé érzem úgy, hogy nekem ezekkel az emberekkel bármi dolgom lenne, nem tudom magamra erőszakolni, hogy érdekelne a véleményük bármilyen módon, nincsenek meg azok a közös értékek, amik mentén fel lehetne építeni legalább egy diskurzust.
Remek összegzés.
Ha jól értelmeztem a következő időszak dolgait, akkor a Kormányzat részéről a félelemkeltés és a provokáció eszközrendszere fog domináns módon megjelenni.
Ezek a módok és metódusok milyen módszerekkel csoportosíthatóak.
Az intelligencia mellett milyen védekezési metódusok léteznek például a provokációval szemben?
Sokan kerestek az elmúlt napban, hogy mire számítok, hogy mi a teendő? Mi lesz? Nagyon újat és okosat nem tudok mondani, de a hiszterizáltság ellen 1-2 dolgot magamra szedtem az elmúlt évek során.
Szerintem a legjobb védekezés egyébként a cselekvés. Legyen az önálló közösségszervezés vagy meglévő politikai, vagy szociális, kulturális kezdeményezésekbe való bekapcsolódás. Nekem személyesen a tartalomkészítés és a beszélgetések is ilyenek. Egyedül egy képernyő előtt ülni és görgetni a legszorongatóbb, annál minden jobb. És a legjobb ha becsekkolunk barátainknál, munkatársainknál: hogy vannak? Mik a a gondolataik, érzéseik, politikai megfejtésük?
Így juthatunk el minél többen szellemileg és lelkileg épen a következő választásokig és azon túlra.
A hisztéria bejött. És találtak egy új ellenséget: Ukrajna.