A Tisza kampányának erős esztétikájáról, performatív gesztusairól és az eseményeken átélhető testi bevonódásról1 az egy évvel ezelőtti nagyváradi menet idején kezdtem igazán elgondolkodni. Számomra ekkor vált egészen világossá, miután személyesen is részt vettem egy szakaszon, hogy mennyire eltér a korábbi számomra megszokott Orbán-kritikus politikai rendezvényektől a Tisza-kampányt irányító politikusok és szervezők gondolkodása az eseményeikről, és persze a résztvevők köre is egészen más volt.
A különféle tüntetések programja, látványvilága és közvetítései mögött korábban is a filmes-színházas világba beágyazott Radnai Márkot (és az általa bevont szakembereket) lehetett sejteni, a Tavaszi Szél kampány-dokumentumfilm alapján pedig szöget ütött a fejemben, hogy érdemes volna átgondolni mit adhatott Magyar Péternek a kezdet kezdetén az, hogy a legszűkebb csapatában Radnai Márk és Nagy Ervin személyében két színházi ember is megjelent. Majd a kezembe akadt néhány színészképzéshez használt …
