Abszolút színház: a politika egy cselekvő műfaj.

Színház- és politikaelméleti spekuláció a Tisza sikereiről.

A Tisza kampányának erős esztétikájáról, performatív gesztusairól és az eseményeken átélhető testi bevonódásról¹ az egy évvel ezelőtti nagyváradi menet idején kezdtem igazán elgondolkodni. Számomra ekkor vált egészen világossá, miután személyesen is részt vettem egy szakaszon, hogy mennyire eltér a korábbi számomra megszokott Orbán-kritikus politikai rendezvényektől a Tisza-kampányt irányító politikusok és szervezők gondolkodása az eseményeikről, és persze a résztvevők köre is egészen más volt.

Nők, akik Magyar Péter menetére mennek a vasárnapi túrájuk helyett

A különféle tüntetések programja, látványvilága és közvetítései mögött korábban is a filmes-színházas világba beágyazott Radnai Márkot (és az általa bevont szakembereket) lehetett sejteni, a Tavaszi Szél kampány-dokumentumfilm alapján pedig szöget ütött a fejemben, hogy érdemes volna átgondolni mit adhatott Magyar Péternek a kezdet kezdetén az, hogy a legszűkebb csapatában Radnai Márk és Nagy Ervin személyében két színházi ember is megjelent. Majd a kezembe akadt néhány színészképzéshez használt elméleti szöveg és a közös pont a politikával innentől egészen egyértelmű volt: a cselekvés mindenek fölött.

---

Ezt a hírlevelet független, autonóm elemzőként írom, ha értéket ad számorra, kérlek iratkozz fel, ha pedig szeretnéd, hogy folytassam, akkor támogass előfizetéssel!

Itt tudod elolvasni miért van előfizetés és mivel jár.

---

A politikáról egyébiránt is egyszerre szellemi, elméleti és folyamatosan gyakorolt cselekvő műfajként gondolkodom, ezt a tartalmaimban és elemzéseimben igyekszem is érvényesíteni. Ez részben egy szakmai, módszertani kérdés, ugyanis így tartom valósághűnek a körülöttem zajló események leírását, másrészt felfogható tanácsadói, politikacsinálói szemszögből is, hiszen azt tartom, hogy aki képes ezt a kettősséget (elmélet és gyakorlat dinamikus összjátékát) megragadni, illetve politikai munkája középpontjába a cselekvést állítani, az nagyobb eséllyel juttathatja érvényre akaratát. Ezért is emeltem ki az elitváltásról, a Tisza sikeréről gondolkodó szövegemben, hogy “Magyar Péteréknél a politikai munka megelőzi az elvont értékekről való beszédet.” Ez volt az eddigi sikerük egyik kulcsa.

Az elitről az elitváltás küszöbén

Abban a politikaelméleti hagyományban melyre ezáltal rákapcsolódok, különösen fontos, hogy a politikai cselekvésről ne a gyakorlatba ültetett, vagy alkalmazott elvek összességeként gondolkodjunk. Sokkal inkább a kézműves mesterségekhez vagy a művészeti munkához hasonlít: nem lehet egyszerűen leírni, öszefoglalni, kodifikálni vagy rutinná tenni a politizálást. Nem lehet pusztán elméleti tanuláson keresztül elsajátítani. Az, hogy képessé váltam politizálni, az azon keresztül bizonyosodik be, hogy a gyakorlat során különféle helyzetek sikeres (racionális, eredményes) megoldására alkalmassá váltam.² Számos szakma, tevékenység és a különféle alkotó munkák esetében is igaz ez a keretrendszer. A politika esetében azért érdemes hangsúlyozni, mert egyáltalán nem általános vagy adott ez a típusú felfogása ennek a területnek.

A Tiszáról, annak belső működéséről, a szereplők énképéről, valós tevékenységéről tényleg csak morzsákat ismerünk még, hiszen a nagy konfliktusok, kitálalások eddig elkerülték őket. Amit tudunk azt elszórva interjúkból, a mozifilmből, a kampányba némi betekintést kapott újságíróktól, szerzőktől tudjuk. Ezért persze a sejtésem, miszerint Nagy és Radnai érzéke a nyilvánossághoz, dramaturgiához, szervezéshez, esztétikai élmények megteremtéséhez fontos erőforrást jelenthetett a párt indulásakor – az egyébként önállóan is komoly politikai érzékkel (és persze szocializációval, tapasztalatokkal) rendelkező – Magyar Péternek, az egyelőre nem több spekulációnál. Mindenesetre érdekesnek tartottam annyira, hogy megosszam veletek, és kérlek írjátok is meg, hogy mit gondoltok, van-e benne valami, vagy csak nekem áll össze ennyire :)

Cselekvés a színházban és a politikában

“Az acting szó egyaránt jelöli a színjátszást és a normál cselekvést. A színpadon cselekedni kell. (…) a színész művészete éppen a cselekvésen, az aktivitáson alapul. (…) Vagyis a dráma a színpadon, szemünk előtt történő cselekvés, a színész pedig cselekvő személy.”

A fenti idézet egy színészképzéshez használt tananyagból származik, de gyakorlatilag egy az egyben átültethető volna egy “politikusképző” segédletbe is. A politikában cselekedni kell, a politikus munkája a cselekvésen alapul, a politika közéleti cselekvés, a politikus a közügyekben cselekvő személy. Felszadítóan lényegretörő volna, ha így tudnánk írni és beszélni minderről a politikában is.

“Az aktivitás a színpadon cselekvésben jelenik meg, (…) A cselekvések és tettek alapján ítéljük meg a színpadon megjelenő embereket, ezekből értjük, hogy kik ők. Ezt adja nekünk a cselekvés, és ezt várja a cselekvéstől a néző.”

A politikában persze megannyi dolog nem a színpadon, hanem a paraván mögött³ történik. Sokszor valójában az a lényeg, amiről csak azok tudnak akik résztvevők vagy legalábbis pletykaközelségben vannak. Ezért is olyan érdekesek most Magyari Péter Tisza-kormányt bemutató cikkei⁴, melyek vállaltan pletykának értékelt információkat is bemutatnak arról, kinek volt lehetősége beleszólni személyi döntésekbe, vagy milyen belső ellentétek alakultak ki a párt ismert szereplői és a kampányközpont között. Ez mind hatalom, tehát politika. Ugyanakkor, a közéletben a nézőhöz, vagyis a választópolgárhoz – főleg egy olyan fegyelmezetten működő gépezet esetében mint a Tiszáé –, a ritkán jutnak el ezek az intrikák. A politikusokat nyilvános döntéseik, mondataik, és az ezekből összeálló megítélésük (vagyis a cselekvéseik) alapján ismerik meg az emberek, ezek alapján kedvelik, támogatják őket, vagy épp ellenkezőleg viszonyulnak hozzájuk. Az a politikus aki érti mit jelent a nyilvánosság, a reprezentatív helyzetek, hogy mit vár egy politikustól a magyar polgár, az karizmát, támogatást, cselekvési lehetőségeket teremt magának.

“A valódi cselekvés, mindig megalapozott és célszerű. Sohase cselekedjünk a színpadon csak úgy, “általában”, a cselekvés kedvéért.”

Na ha valamit, ezt egy az egyben mottósíthatná magának minden politikus. Kiegészítve talán olyan megfontolásokkal, hogy sose cselekedjünk csak azért, mert “jót akarunk”, vagy mert valami “helyesnek tűnik” vagy “értékes ügy”. Lehet impulzusból, reflexből működni, sőt, sokszor kell is. A kulcs tehát nem a megfontoltság, hanem a (cél)tudatosság. Hogy berendezhetőek-e a cselekedeteim egy célrendszerbe. Ha van tét, ha van cél, akkor valódi a cselekvés, és annak persze lehet megannyi formátuma. Annyit minden nap és minden döntés előtt van idő átgondolni, hogy a limitált kis időmet, ami emberként, és azon belül a még rövidebb időt, ami politikusként megadatik, azt éppen tudatosan és célszerűen használom-e föl?

Ezért is olyan fontos az a mondat, amit Radnaitól hallunk a Tavaszi Szél filmben a politikai munkája megkezdéséről.“Az egómat valahol Esztergomban hagytam” mondja a Magyar Péterrel végzett munkájáról. Hasonló gondolatokat, hogy mennyire el tud csúszni egy alkotói folyamat ha egók harcává válik, és mennyire fontos, hogy ezen túllépjenek az előadóművészeti szcénában együttdolgozók, nos, ilyeneket gyakran hallani alkotó emberektől. Nagy Ervin és Radnai Márk visszaemlékezései a Tisza indulásáról mind arról szólnak ők hogyan akarták segíteni a főszereplő-rendezőt, és csináltak amit csak tudtak, azért, hogy menjenek előre folyamatosan a spontán alakuló események. (Ezt nem tudjuk persze hogy mennyire volt így, de tegyük föl, hogy legalább részben igaz.) Erre a munkához való hozzáállásra pedig rárakódik pluszban, hogy Nagy és Radnai a saját netwörkjüket, tudásaikat, esztétikai és technikai képességeiket hozták a Magyar-féle politikai ösztön megtámogatásához.⁵ Gyakorlatilag az első nagy tiszás tüntetésnek (2024.03.15.) már rendezője (erre a feladatra került oda Radnai) és kulturális programja volt. Innentől pedig csak egyre több erőforrás és figyelem jutott erre. Szerkesztettségében talán az idei március 15-i tüntetésen állt össze leginkább a színházi, zenés-kulturális és politikai program, a koncepció arról, hogy milyen egy Tisza-kampányesemény élőben és online közvetítve persze. A politikai esztétikai érzék terén a választási éjjelen a rakparton, parlamenttel a háttérben felállított színpad, a fizikai átélés, közösségi élmény és emelkedettség szempontjából pedig egyértelműen a május 9-i beiktatási ünnepség és buli emelkedik ki.

Magyar Péter, Radnai Márk és párja, Nagy Ervin és felesége, Borbély Alexandra a Vígszínház 130. születésnapján jártak pár héttel a választási győzelem után.

Az átélhetőség, a közönség elvárásainak értése, a célszerűség, a cselekvés középpontba állítása. Ezek olyan alapelvek, amelyek annak, aki végigcsinált egy (jó) előadóművészeti képzést, annak zsigeri szinten kell meglegyenek, ráadásul Nagy és Radnai érvényesülni is tudtak a szakmájukban, gyakorlottak. Hasonló hozzáállás és készségek nélkülözhetetlenek egy politikus számára is. Mindez nem jelenti, hogy egy színész vagy rendező automatikusan jó politikus volna. A politikai tudás és irány láthatóan Magyar Péternél, majd a kampányban Tóth Péterrel, a kormányalakítás során pedig Ruff Bálinttal megosztva van meg a tiszás elitben. De a kezdet kezdetén a cselekvőképesség felmutatásában és a figyelem megragadásában igen fontos volt (a jelenlegi tudásunk alapján) a két színházas, filmes háttérrel bíró szövetséges Magyar számára. Talán nem véletlen, hogy a politikai és a művészeti gyakorlat összekapcsolódása ennyit adott a Tisza születéséhez, hogy a cselekvőképességét lépten-nyomon bizonyító és a nézők, támogatók figyelmére két éve támaszkodó pártban a politikai és szórakoztatóipari tapasztalat kellett a kezdeti sikerekhez. A kérdés már csak az, hogy a kormányzásban is hasonlóan gyümölcsöző lesz-e ez a kombináció.

---

Ezt a hírlevelet írni a támogatóknak hála tudtam elkészíteni, ezért arra kérlek, ha értéket jelent számodra akkor iratkozz fel, ha pedig szeretnéd, hogy folytassam, akkor támogass előfizetéssel! Itt tudod elolvasni miért van előfizetés és mivel jár.

1. Erről lásd még Illés Gábor és László Tamás 2024-es tanulmányát itt.

2. Erről ír Raymond Geuss a Philosophy and Real Politics c. munkája bevezetésében “…politics is more like the exercise of a craft or art, than like traditional conceptions of what happens when a theory is applied. It requires the deployment of skills and forms of judgment that cannot easily be imparted by simple speech, that cannot be reliably codified or routinised, and that do not come automatically with the mastery of certain theories.” (Geuss - 2008:15; Princeton University Press)

3. Ld. ezzel kapcsolatban Török Gábor életútinterjúját a Partizánon.

4. Első rész itt, második rész itt olvasható a Válasz Online-on.

5. A Vígszínház 130. születésnapi ünnepsége kapcsán írt erről a Kontroll is: “Radnai és Nagy elsők között csatlakoztak Magyar Péterhez a Fidesz-rendszert leváltó erő felépítéséhez. Mindketten a művészvilágban szereztek tapasztalatot korábban: Radnai Márk rendezőként, míg Nagy Ervin színészként dolgozott.”