Sajnos van, amit nem lehet újraelosztással megoldani
A szimbolikus javak területén a bőségre törekvés segíthet.
Az előző hírlevélben a Bőség c. könyv kapcsán írtam az új amerikai progresszív “építő” liberalizmusról, vagyis főként arról, mi hiányzik, ha Kelet-Európából olvassuk az ajánlatot: csak csináljunk többet a dolgokból, amikre szükségünk van.
Ha esetleg lemaradtál, itt el tudod olvasni ⬇️
A bőség nagyon jól hangzik, de nem lesz tőle több Karikó Katalinunk
Az angolszász véleményipar elmúlt hónapjaiban, talán a Biden-elnökség szaftos részleteit kitárgyaló könyv után, a leggyakrabban idézett írás Ezra Klein és Derek Thompson Abundance (Bőség) c. műve. Akit bővebben érdekel a szerzők háttere, munkássága, találni fog sokórányi podcastot tőlük
A könyv kapcsán ígértem egy második részt is. Ebben most a bőség és a hiány szimbolikus térben való megéléseiről, baloldali félreértéseiről és a bőség teremtő nézőpontjának elsajátításával elérhető, lehetséges, nyereségekről lesz szó.
A figyelem nem egy zéró összegű játszma
A mai értelmiségi életben a figyelemgazdaság szimbolikus piacának követése az egyik kedvelt szabadidős (vagy munkaidőben munka helyett végezhető) közéleti szellemi sport: Már megint ki írt, és mit írt és hova írt? És kinek az érdeke ez? És miért (megint) ő szerepel? És hogy mondhat ilyet? És hogy adhatnak helyet ennek? Valahol érthető. A tudatipari áruk vélt elérésének, kulturális- és politikai hatásának elemzése közvetlenebb és közössé…