Fuck, marry, kill / Rendszerváltás Edition
A héten beindult, úgy igazán, a kormányzás után a rendszerváltás is. Bár a kormány mögött a támogatás elsöprő, a népszerűsége megkérdőjelezhetetlen, a politikai vitáink kezdenek beindulni és érdekesebbé is válni.
Már biztosan mindenkitől, mindent is meghallgattatok vagy elolvastatok a hét fejleményeivel kapcsolatban, úgyhogy ebben a hírlevélben a méltán kedvelt fuck, marry, kill vagyis a csók, házasság, halál játék kereteiben értékelem a rendszerváltó lépések első hullámát.
Két hónapja volt utoljára, de most itt az ideje egy újabb szombat reggeli kávézásnak. Az alábbi linken tudtok csatlakozni, ha feliratkoztatok a hírlevélre, illetve előfizetőként később is vissza tudjátok majd nézni.
Fuck: Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal
Meglátjuk, hogy fog működni és pontosan milyen célokat tud elérni ez az új szuperintézmény, de vitathatatlanul a kampány talán legszexibb ígéretét kezdi megvalósítani a Hivatal felállításának előkészítésével a Tisza. A korrupcióüldözésnek persze láttuk már ellentmondásos, túlkapásos, kontraproduktív formáit, többek között a szomszédos Romániában forgott pár évig a politika egy hasonló korrupciós ügyészség körül, illetve vet hullámokat a mai napig az igazságszolgáltatást is behálózó politikai és gazdasági érdekkörök befolyása. A pontosabb és közelebbi tanulságait én biztosan nem látom át, de annyit talán levonhatunk így is, hogy az antikorrupciós hevület önmagában nem varázsszer. Szükséges és kifejezetten izgalmas is ez az intézményes innováció a Tisza részéről, de kockázatokat is rejt — ezért nyerte meg ezt a kategóriát.
Marry: Választási rendszer reformja
Itt még nem tartunk, de az igazán komoly dolgok talán itt kezdődnének, ha egy választási reform, persze nem egy konkrét javaslat, de az elköteleződés iránta napirenden lenne. Akárkivel beszélek az elmúlt hetekben, erre a konklúzióra jut: akkor lesz igazán hiteles a rendszerváltás, ha új választási törvényt kapunk a Tiszától. Másképp megfogalmazva, vörös vonalként is előkerül: addig tart a jóindulat, ameddig ezen a területen nem hibázik vagy hasonul az Orbán-rendszerhez a kormánypárt. Azt hiszem csodát és holnapra megoldást vagy javaslatokat nem vár senki, de a rendszerváltás Nagy Ő-je egyértelműen a választási reform lenne, különösen ha azzal az ígérettel kecsegtetne, hogy motivál a Tiszántúli világban is embereket a politizálásra. Orbán leváltásához brutális többséget és elköteleződést rakott össze a Tisza, és az országos népszerűség megőrzéséhez az ellenzékmenedzsment, elszámoltatás és a gazdasági helyzet javításának koktélja feltehetően jódarabig elég is lesz. Azonban a magam, és amennyire látom a közéleti véleményformáló közeg egy jórésze számára is, egy új választási törvénycsomag volna az igazi garancia.
Talán bízhatunk benne, hogy a történelmi pillanat és hatás kiterjesztésének ambíciója arra sarkallja majd a tiszás vezetést, hogy nehezebbé tegye a kétharmadszerzést, és így a már beígért új Alkotmányt maradandóbbá, mint amilyennek mostanra az Orbán-rendszer Alaptörvénye mutatkozik. A héten különböző podcastokban már beszéltem erről egyébként, kiemelve a győzteskompenzáció intézményét, de valójában persze anélkül is születtek kétharmados eredmények a választásainkon, így hosszabb átgondolást és valószínűleg jóval bővebb reformokat igényelne az, hogy tényleg egy plurálisabb politikai struktúra alakuljon ki Magyarországon. Erre a lehetséges beavatkozások pedig bőven nem csak az Országgyűlési választások szintjén elképzelhetőek, ezen a téren néhány átgondolásra érdemes javaslatot tett például Techet Péter az ÉS-ben.
Elmehetünk különböző körökre mindenféle javaslatokkal, kísérletezhet társadalmi egyeztetéssel az új kormány, vagy lehet mandátumkorlátozás mindenen is, de a valódi hosszútávú demokratikus társadalmi szerződés megkötése egy új és önkorlátozóbb választási rendszer megalkotásán keresztül képzelhető el.
Kill: Az új Alaptörvénymódosítások egy része
Ha már társadalmi egyeztetés, elég nagyot nevettem, amikor Magyar Péter június 25-i kormányzati tájékoztatójának arról beszélt, hogy a 13.000 beérkezett véleményező az 5 napos egyeztetés 3. napján 95%-ban támogatta a Tisztítótűz néven összekötött különféle intézkedéseket. Ez a plebiszciter vezér demokráciája. Lásd alábbi videómat arról, hogyan érthető meg az Orbán-rendszer felől Magyar Péter sikere.
Nehéz és kissé unalmas is lesz a következő pár év, ha azon fog menni a vita, hogy van-e felhatalmazása mindenre is a Tiszának. Hogy egy klasszikust idézzek: egyrészt igen, másrészt nem. Igen, hiszen alkotmányozó többséget szereztek. De nem teljesen, mert azt hiszem, ha komolyan vennék és vennénk, hogy rendszerváltó volt a felhatalmazás, akkor most nem kormányozni kezdenének el és majd talán a ciklus végére lenne új Alkotmány meg esetleg választási reform, hanem ez élvezne abszolút prioritást. És a ciklus vége előtt egy Alkotmányra vonatkozó népszavazással majd új választás kiírásával és megtartásával fordulnánk rá a valóban poszt-orbáni Magyarországra. Ez persze nem lesz, ennyire történelmi időket mégsem élünk, de azért magamnak is lenaplózom, hogy mi volna igazán meggyőző rendszerváltásilag a számomra.
Mindenesetre, kérlek ne küldjetek több Magyar Péter beszédrészletet arról, hogy a képviselői mandátumkorlátozásról igenis beszélt a kampány során, és ezért ugyanúgy jogos a bevezetése mint a miniszterelnökié, amiről sokszorosan annyit beszélt a kampányban. Ezennel korrigálom magam e téren, és például itt bárki meghallgathatja erről MP-t. Másrészt valójában a hibát nem azzal vétettem, hogy nem emlékeztem ezen beszédrészleteire, hanem azzal, hogy bementem abba az utcába, ami a kampányban elhangzó ígéretek meg a program alapján kezdi el megítélni, hogy most mit szabad vagy kell csinálnia a kormánynak. Nem arról van szó, hogy ezek ne számítanának, vagy ne győztek volna meg sokakat arról, hogy támogassák a Tiszát, de valójában nem közpolitikai platformok meg ígéretek összecsapása volt ez a kampány és választás. Április 12-e népszavazás volt Orbán Viktorról és rendszeréről, ebben talán nemzeti konszenzus van. Az, hogy elfogadták sokan, hogy a kampányban ezernyi témában taktikai hallgatás vagy óvatosság van a Tisza részéről az legalább annyira ennek szólt, mint az elfogadása annak, hogy az ‘Út a börtönbe’ program helyett mostmár a kormánytól teljesen független, jogállami keretekbe illeszthetően és hosszabb távon felállló NVVH van terítéken. Bár sokszor úgy tűnhetett a Fidesz 16 éve alatt, és egyébként a nagyvilág politikáját figyelve is, hogy kampányolni és kormányozni már annyira nem különböző dolgok — most talán felfedezzük azt is újra együtt, hogy azért ezek mégsem ugyanazok. Arról nem is beszélve, hogy a célok és az eszközök sem vonhatóak össze és külön-külön megítélésük lehet egyes intézkedések kapcsán.
És akkor nézzük a két leginkább problematizált javaslatot:
Sulyok eltávolítása úgy, ahogy most javasolja a Tisza-kormány
Személyesen ezzel kapcsolatban jóval kisebb ellenérzéseim vannak, mint a kritikus véleményeket megfogalmazóknak, amennyire látom. Ezen egész héten gondolkodva arra jutottam: a legrosszabb verzió számomra valamilyen erkölcsi elvre való hivatkozás lett volna, morális méltóságát vesztette a hivatal vagy ilyesmi (ld. Kis János javaslatát). Ez tényleg a teljes önkényesség területére vinné ezt az egyszeri alaptörvénymódosításos eltávolítást. Annyiból jobb és számomra szimpatikusabb a jelenlegi javaslat, hogy őszinte és politikailag megtámasztott. Nem erkölcsi ítéletet mond Sulyokról mint köztársasági elnök, hanem politikát csinál: az emberek bizalomvesztése felől indokolja Sulyok hivatali idejének rövidre zárását.
Az önkényesség és a veszély, hogy ha most ezt így el lehet intézni, akkor mi lesz még így kezelve, nos, ez tagadhatatlanul ott van benne. Ezt érveli többek között a fentebb linkelt posztjában Török Gábor, és erre kérdezett rá a kormányzati tájékoztatón Szurovecz Illés is — mire Magyar szó szerint visszautasította azt az önkorlátozási lehetőséget, hogy újra ehhez az eszközhöz nyúlnának. De ott van benne, az indoklásban legalább — és ezt talán a kritikusok nem értékelik elegendően — a demokratikus mozzanat is. És itt visszatérünk oda, hogy miért olyan kusza a helyzet attól, hogy rendszerváltó szavazás volt április 12-e, most azonban azonnal egy kormányzásba csöppentünk, nem pusztán rendszeralapítás zajlik.
12 éves mandátumkorlátozás
Erről úgy igazából mindent elmondtam már a Jólvanezígyben és Magyarország Kedvenc Reggeli Műsorában ezen a héten, ha részletesebben és vitatkozóbban hallanál róla, akkor ajánlom ezeket. Ebben a bosszantó elem számomra végsősoron mégiscsak az, hogy badarság azt sugallni, hogy az Orbán-rendszer kialakulásához (melynek megbuktatásából levezeti felhatalmazását a Tisza), vagy akár az elmúlt 36 év félresikerültségéhez (aminek lezárásából részben szintén legitimációt nyernek) az vezetett volna, hogy túlságosan sokáig voltak képviselők az országgyűlési képviselőink. Ez egy tünete volt a pártrendszerünk megcsontosodottságának, az elitünk blokkosodásának, és közvetetten a rendszerváltás után kialakított tágabb politikai-gazdasági rendnek. Megoldásként prezentálni ezt 2026-ban legalábbis nem elegáns. Főleg úgy, hogy inkább a politikai élet pluralizálódása ellen hat (minek ellenzéki politizáljak most, amikor a Tisza leváltása vagy koalícióra szorítása a láthatáron sincs, gyorsan elégetődik ellenzékben ilyenkor 3 ciklus, stb…), és más pluralitást növelő gesztust meg még nem látunk (engem legalábbis a részvételi dolgokkal nehéz lesz meggyőzni, erről az alábbi cikkben írtam bővebben politikaelméleti szempontból).
Nem mondom, látom persze előnyét is a dolognak: a Tisza számára ez garancia lehet a megújulásra, arra, hogy tehetséges emberek akarjanak áramolni a pártba közép-hosszútávon is (hiszen ‘sorra kerülhetnek’ a parlamentben). Meg az a része is tetszik, hogy kísérletező, kreatív, jó lenne valóban kinyitni a fantáziánkat és akár teljesen sajátos magyar megoldásokat találni a képviseleti rendszer válságára. Mégis, a szkepszis jóval nagyobb bennem, és inkább a lehetséges belső (még lecserélhetőbbek a Tiszás politikusok) és külső ellensúlyok (minek ellenzékből politizálni) kiitatását erősebben érzem a javaslatban.
Ezt a hírlevelet és a szuverén elemzői munkámat az előfizetők támogatása teszi lehetővé. Arra kérlek, ha értéket ad számodra akkor iratkozz fel, ha pedig szeretnéd, hogy folytassam, akkor támogass előfizetéssel!
Itt tudod elolvasni miért van előfizetés és mivel jár.
Fontos lenne elkezdeni beszélni a különböző választási rendszerekről, mert már láttam oylat. Hogy valaki teljesen egyéni körzetekkel akarja a kis pártokat segíteni. Szóval lenne miről beszélni.
Most is eszembe jutott Beke kata nem is rossz könyve (bár sokan nem emlékeznek már, ki emlékszik már pl. az MDF-r?) aminek a címe: Jézusmária győztünk!. Akkor annyira marginalizálódott a győztes politikai elit, és annyire nem tudták, hogy mibe csöppentek bele, mit is kellene csinálni, ráadásul hogyan? Az összehasonlítás annyiban jogos, hogy Bekéék sem hitték volna, hogy a Kádár rendszer olyan gyorsan és erőszakmentesen megbukik, hogy nem is volt idejük felkészülni. A jelenlegi kétharmad viszont tudta, legalábbis úgy hisszük tudta mire készül. Hitték-e vagy sem, már más kérdés. A feltett szándék, hogy teljesen lebontják az Orbán rendszert és új alapokra helyezik az országot politikailag, gazdasági szempontból, társadalom-lélektani szempontból (fogalmam sincs van-e ilyen szóösszetétel egyáltalán). Ha belegondolok ez olyan hatalmas munka amit én butaságom tudatában el sem tudok képzelni. Van-e olyan és annyi kompetens ember az új kormányban, közelében akik ezt végrehajtják? Végre tudják hajtani. Az is fontos, hogy nem csak az orbán rendszert kell eltüntetni, hanem azt a gondolkodásmódot is ami az 1990-es "rendszerváltás" óta betokosodott a magyar közgondolkodásban. Ráadásul a választók nem lettek okosabbak, vagy inkább jobban tájékozottabbak 1990 óta, az internet világa semmit nem javított a közgondolkodáson, sőt. A mostani kormány is fog hibákat-hibára halmozni. Joguk van hozzá, hogy hibázzanak, de ezt senki nem fogja elnézni nekik senki, mint anno az MDF-nek. A Tisza is rendszerváltó párt, ha megteszi azt a szívességet a társadalomnak, hogy elindít egy teljesen új alapokra helyezett demokratikus rendszert, ami a fejekbe sujkolja, hogy a demokrácia arról is szól, hogy rossz döntések is születhetnek, de azt bármikor lehet javítani és ahhoz, hogy működjön a 300 fős faluban lakó Józsi néninek is és a budán élő Dr. Doktor Mari bácsinak is teennie kell érte, akkor megtették a dolgukat. Hogy belefér-e Sulyok eltávolítása? Sulyok nem tényező. Belefér-e mandátum korlátozás, majd kiderül, lehet rajta javítani. Amíg nem az látszik a jelenlegi kormányon, hogy a saját pecsenyéjüket sütögetik, addig nincs gond. A fentiekre csak egy szót tennék hozzá: Szerintem.