Filozófiai diákolimpia, 2017
Végre sikerült lefordítanom a 2017-ben aranyérmet nyert esszémet, talán 1968 évfordulóját tekintve valamennyire még releváns is maradt…
Végre sikerült lefordítanom a 2017-ben aranyérmet nyert esszémet, talán 1968 évfordulóját tekintve valamennyire még releváns is maradt. Akit esetleg az eredeti angol verzió érdekelne, az elérhető itt: https://drive.google.com/file/d/0B0XEoy3uDTIIcEgzYkd4M0htaWM/view?usp=sharing
A verseny szabályai szerint 4 óránk volt esszéinkre, én az alábbi idézet alapján írtam:
“Universal toleration becomes questionable when its rationale no longer prevails, when tolerance is administered to manipulated and indoctrinated individuals who parrot, as their own, the opinion of their masters, for whom heteronomy has become autonomy.” Herbert Marcuse, Repressive Tolerance (1965)
“Represszív tolerancia. Herbert Marcue esszéjének már a címe is azonnal provokálja az olvasót: hogy lehetne valami, ami politikailag ennyire progresszív és morálisan helyes, mégis represszív, azaz elnyomó? Ebben az esszében először kontextust szeretnék nyújtani a kiválasztott idézethez, majd Marcuse univerzális tolerancia kritikáját…