Ebben a bizonytalan világban.

Négy tanulság 2025 végén: spiritualitás, nők, pletykák, közösség.

Idén lettem 27 éves, ennek megfelelően az algoritmus szerint közeleg a Szaturnusz visszatérésem, vagyis az az időszak, amikor az életem egészen megváltozik, és a valódi felnőttkor kezdődik. Persze ehhez a korhoz ezen túl is több kulturális és társadalmi mítosz kötődik, ami a kétezer-húszas évek női diskurzusaiban elsősorban az önállóság, párkapcsolatok, szorongás háromszögben manifesztálódik.¹ Ráadásul a 27 évességem egybeesik a hazai politika és média teljes felfordulásával, talán még egy korszakváltást is megélek mielőtt újra itt a Szaturnuszom (?!). Sokat tanultam és változtam (szerintem) idén, úgyhogy év végi hírlevélként kérlek fogadjátok ezen tanulságaim egy részét.

---

De mindenekelőtt: köszönöm szépen az egész éves támogatásotokat. Az évet úgy zárjuk, hogy több mint 4000-en olvastok itt, pedig még egy éves sincs ez a projekt. Őrület! Köszönöm szépen, tényleg.

Ja és december 31-ig él az ünnepi előfizetési akció, ha érdekel az éves 20%-os kedvezmény katt ide. A havi 15%-os pedig itt.

---

1. Felbugyog a spirituális

Jómagam rendes(en traumatizált) posztvilágháborús, posztrendszerváltási, történelem végi korba született pogány gyermekként a leginkább zavarban ettől a fejleménytől vagyok, de 2025 lett az az év, amikor számomra is kikerülhetetlenné vált a spiritualitás betörése vagy visszatérése a közéletbe. Még év elején egy podcastadásban volt két mondatom erről, hogy úgy sejtem valamilyen sprituális elköteleződés mentén jöhet megújulás (akár progresszív is) a politikában, és ritka sok visszajelzés érkezett rá hallgatóktól, tőletek. Valami olyasmit öntöttem szavakba, amit ezek szerint mások is éreztek már. Talán aztán kalapácsként került ez a kezembe és elkezdtem szögeket látni, de talán tényleg van ebben valami. Az elmúlt időszakban elég sok Erika Kirk tartalmat fogyasztottam, amiben hidegrázó a vallásosságba csomagolt küldetéstudata, de a Trump elleni merényletek percepciójában is, akár egyetértünk vele, akár nem, nehéz elvitatni a vallásos jobboldaltól, hogy belelássák az elnök túlélésébe a gondviselést. De lehetetlen nem észrevenni, hogyan hozott vallásos reneszánszt mind a cionista zsidó közéletben, mind a palesztinek ügye iránt elkötelezett oldalon, a terror és a háború tapasztalata. Azért is érdekes fejlemény ez, hiszen a jobboldal posztliberális korra adott válasza régóta a közösség és a hagyományos vallási rítusok és intézmények újraélesztése, de a 2020-as években ez egyre inkább elérhető progresszív irányból érkezve is. És akkor még nem is beszéltünk a szerteágazó újvallásos, spirituális, asztrológiai gondolatok és gyakorlatok terjedéséről.

Meglátjuk miként forrja ki magát ez a trend, de ha tippelnem kéne, a következő években még többször látjuk majd felbugyogni a sprituálist ott, ahol mifelénk sokáig meghaladottnak tűnt: a politikában. És ekkor nem a politika által kisajátított vallási nyelvezetre vagy korruptan támogatott intézményrendszerekre gondolok, hanem a politikai gondolkodás és cselekvés transzcendentálisan igazolt, és lelki szükségletekre is választ adó művelésére. Mindezt lenézni, félresöpörni is lehet, de csak akkor ha vállaljuk a kockázatát, hogy kevésbé értjük majd a körülöttünk zajló folyamatokat.

2. Női energiák

Amikor 2015 környékén minden tele volt a female power vagy a the future is female típusú girlboss feminista üzenetekkel, mindez elképesztően üresnek hatott, maximum a jómódú, szabadidővel és közéleti érdeklődéssel rendelkező, professzionális-menedzseri osztályhoz tartozó progresszív nőket hozta lázba. 2025-ben úgy alakult, hogy legalább tucatnyi alkalommal kérdeztek rendezvényeken vagy elemzőként a sajtó a magyarországi női választók helyzetéről. A spekulatív hype buborékokat képző nyilvánosságban a közvéleménykutatások teremtették meg az érvényességét ennek a kérdésnek, de valójában mélyebb társadalmi és gazdasági szerkezetváltás zajlik, melynek első jeleit és kényelmetlenségeit már a férfiak uralta politikai és médiaelit is megérezte (az üzleti szféra már a metoo idején elkezdett átmenni ezen, és egy ideje egyébiránt is láthatóan nagyobb érvényesülést és biztonságot nyújt női karriereknek). A BCG tavaly év végén publikált elemzése szerint pár éven belül eljutunk oda, hogy világszinten a háztartások diszkrecionális (tehát az életbenmaradáson felüli) költéseinek 75%-át nők fogják beosztani, a különböző termékek és szolgáltatások terén azonban a nők továbbra is úgy érzik, hogy nem kapják meg azt, amit keresnek, vagy amire szükségük van. Nem véletlen, hogy egyre másra nyílnak a matcházók, hogy az egészségügyi vagy beauty cégek egyre látványosabb és drágább felületeken hirdetik magukat, üzeneteikben egyre inkább magára a női vásárlóra, mintsem a nőnek vásárló férfitekintetre célozva. Ahogy a Fidesz-kormány se véletlenül szórta tele a drogériákat árcsökkentős matricákkal. A nőkérdés ma Magyarországon már nem egy úri huncutságnak beállítható social justice warrior-téma tehát, hanem a demokráciánk és a gazdasági életünk alapjait befolyásoló ügy. Aki vak marad rá már nem pusztán morális tőkéjével játszik, hanem piaci, vagy éppen figyelemgazdasági részesedését kockáztatja. Talán pont ezért vannak férfiak (és nők), akik kíváncsisággal fogadják a nemi szerepek átalakulásának új szakaszát (ld. Fehér Renátó figyelmes ajánlóját Martini Noémi kiváló hírleveléhez itt) és vannak olyan férfiak is persze, akik bezárják magukat a védelmező tesiöltöző ajtajai mögé, titkon remélve, hogy majd ez a hullám is elmúlik, vagy a történelem újraindítására szavazó fiatal, valahová tartozni vágyó, radikalizálódni látszó férfiak elsodorják majd. És persze vannak nők is, akik különféle jóhiszemű vélekedések vagy éppen racionális érdekek mentén kiegyeznének inkább a meglévő renddel. 2025 egyik tanulsága számomra, hogy a következő éveket, többek között, két különböző társadalmi rendre fogadó ágensek csöndesen csörgedező konfliktusa alakítja majd a napirend színfalai mögött: azoké, akik a nők gazdasági és kulturális szerepének növekedésére és sikerére fogadnak, esetleg azt saját maguk előnyére próbálják fordítani, és azoké, akik ‘shortolják’ ezt a folyamatot, és már most a visszacsapást várják, vagy vizionálják, tegyük hozzá, nem alaptalanul. Lásd erről előző hírlevelemet ⬇️

A szerelem vak, az emberiség hanyatlik.

3. Kávéházi népség

Az egyik leglényeglátóbb észrevétel Orbán Viktortól a magyar értelmiségre, minden bizonnyal annak pletykás, kávéházi kultúrájára vonatkozó megjegyzése volt. Igaznak csengett ez számomra korábban is, de idén láttam meg igazán a mély bugyrait ennek. Az utolsó Belépési Küszöb adásban már viccelődtem rajta, de most, hogy leültem összegezni az évet, ráeszméltem, hogy egyáltalán nem vicces miként működik ez úgynevezett független, úgynevezett progresszív körökben. Az hagyján, hogy a Magyar Nemzet vagy Deák Dániel miket mond, vagy terjeszt rólam, minek ilyen ellenségek, ha itt van bárkinek a Mérce névre hallgató bulvárlap és annak önmagukat újságírónak tettető munkatársai, akik tényállításokat közölnek mondjuk rólam (de rendszeresen másokról is), anélkül, hogy akár kommentre elküldenék megjelenés előtt, majd utána a párbeszéd és a vita mézesmázossága mögé bújva kívánnak minden jót.² Minek ide megjelenés után kérdéseket elküldő közpénz milliárdokat felszívó propagandamédia? Közösségi finanszírozásból, “baloldalian” is megy mindez. Végülis a Blikk NEResedésével valóban tér nyílt a nemfideszes bulvártartalmakban, s úgy néz ki vállalkozók a kitöltésére akadnak.

Vagy ott van az önmagát feministának brandelő, nézői és közösségi támogatásból más – a hipermaszkulin magyar nyilvánosságban lábukat megvető –, nőket alattomosozó aktivista. Persze annyi bátorság nincs, hogy megnevezzen, csak alattomosan? sunyin? (a jelzőket mindenki esztétikai érzékére bízom) képet rak be a kedves nőjogi harcos. De különdíjas így az év végén mindenképpen az pletyka is, miszerint a Tisza érdekében ténykedek, hogy én tehetek arról, Jámbor András lezárta kampányát (mindig kell egy boszorkány a sztoriba, férfiak híresen képtelenek önálló döntéseket hozni!), vagy hogy éppen a nyilvánosságban végzett munkám arról szól, hogy valahogyan bekerüljek az újellenzékbe. Őszintén szólva, azt nekem is, ahogyan valószínűleg más, korábban politikai munkát végző embereknek is, idő volt átlátni és elfogadni, hogy mennyire önkényes módon zajlik az eldöntése annak ki számít ‘óellenzékinek’, de mióta lezártam a balos politikai munkám, és megtapasztaltam mennyivel tágasabb a világ ezen a közegen túl, egyszerűen nem látom miért volna bármennyire racionális ez a számomra. Persze, ha csatlakozni szeretnék a tiszás politikai termékmenedzserként működő tartalomgyártói sorba, valószínűleg erre lenne lehetőség, de mi értelme van olyasmit építeni, most, hogy végre saját magamért és a gondolataimért kell feleljek csak, ami 2026 áprilisától kezdve, akárhogy is alakul a választás, dekonjunktúrában lesz, vagy legalábbis újfajta képmutatási spirálokba taszítana? Persze aki nem szeretne, nem fog ebbe belegondolni, sem elhinni a fentieket tőlem. Tudtam eddig is, de 2025 belém verte igazán, hogy ez maga a politika: “ülünk a kerekasztal körül és próbáljuk bebizonyítani, hogy a másik volt először rosszhiszemű.”

4. Amit mondasz, az a tiéd

Ebben a bizonytalan világban, ki tudja mi történik holnap,³ de amit saját felületre kiteszek (vagy inkább, amit egy merevlemezre lementek) azért valóban én vagyok felelős, és azért, miként értelmezik (félre), használják mások, az már az ő dolguk. Idén megtanultam mekkora ereje van annak, ha lehetőséget adunk másoknak, hogy személyesen kötődjenek, kicsit jobban megismerjenek. Ennek kapcsán lásd évzáró kérdezz-felelek videómat:

És felfedeztem magamban is, hogy mennyivel jobban motivál az a (mostmár 4000+ fős!!!) közösség, ami az algoritmusvilágon túl kialakult itt a hírlevél körül, mint a korábbi tartalomgyártási konstrukciók, amiben részt vettem. Nagyon köszönöm nektek, akik itt olvastok, és persze különösen azoknak, akik itt előfizetéssel vagy a támogatói oldalamon egy kávéval beszálltak a munkámba. Nem tudok elég hálás lenni ezért a szuverenitásélményért. És azt hiszem ennek a felszabadultsága látszik is rajtam és a tartalmaimon. Legalábbis én ennek tudom be, hogy korábban számomra megközelíthetetlennek tűnő felületek kezdtek érdeklődni a munkám és a gondolataim után. 2026-ra azt tudom ígérni, hogy ezt az élményt és a felelősséget, ami jár a bizalmatokkal azt viszem magammal minden nap. És ezért is kérlek, ha teheted jelezz vissza az év végi olvasói kérdőívben, hogy a ti várakozásaitok mentén tudjam fejleszteni tovább a tartalmaimat 👀⬇️

Itt találod a kérdőívet!

Évzáró politikai gondolkodós móka

Végezetül egy játékot szeretnék ajánlani nektek így év végére. Idén viszonylag sok energiát próbáltam szánni arra, hogy jobban megértsem a tőlem eltérő gondolkodású és világnézetű emberek álláspontjait, illetve, hogy összességében kényelmesebb legyek a plurális politikai gondolkodással, és ezzel a játékkal valami ilyesmire hívlak benneteket is. A One of Us névre hallgató AI-alapú játékot egy oxfordi hallgató készítette, az Ideológiai Turing teszt vibe codeolt verziója ez, amiben kipróbálhatjuk mennyire meggyőzően és őszintén tudunk belehelyezkedni egyes policy kérdések kapcsán egy magunkétól eltérő álláspont képviseletébe. Ahogy fokozódik a magyar politikai élet kétosztatúsága, illetve a választási hisztéria, jó emlékeztető ez szerintem, hogy az igazságot csak vitatkozva, és nem kinyilatkoztatva lehet megtalálni, produktív konfliktusokat pedig úgy lehet működtetni ha komolyan vesszük, másképp is elgondolható a világ és a jó élet, mint ahogyan azt mi magunk gondolnánk.

Jó játékot, jó gondolkodást!

1. A Büszkeség és balítélet ikonikus jelenete: https://youtube.com/shorts/r_uZ5ou7eZ4?si=bDTSpUMM5eHkUcqN // Buda Flóra Anna - 27 c. animációs filmje

2. ((((Ha valakit érdekel miért nincs és nem is lesz sikeres baloldal még egy darabig Magyarországon, akkor azt a szakmai és emberi morális normák és ezek betartására vonatkozó immunrendszer hiányában érdemes keresni első körben és csak aztán hibáztatni a politikai-gazdasági rendszert. ))))

3. Lásd az eredetit itt: