A járványtól a podcastkampányokig.
Öt év, hat évad, 76 (+1) adás, 35-nél is több vendég után búcsúzik a Belépési Küszöb c. műsorom.
Öt évvel ezelőtt 22 éves voltam, és a Covid-járvány, illetve a lezárások teljesen megváltoztatták az életemet. Biztos nem vagyok azzal egyedül, hogy komoly fordulatot jelentett ez a globális esemény a kis egyéni életem számára is, ezért is olyan furcsa (nekem), hogy ennyire keveset beszélünk róla, főleg más közéleti témákhoz hasonló, azoknak kijáró formátumokban1. Pedig ritka az ilyen kollektív tapasztalás. Számomra ez az egyik olyan élmény és téma, amiről bárkivel, bárhol, bármikor tudok beszélni, ha esetleg közös pontok híján éreznénk magunkat. Egyszerre nagyon is elérhető, könnyen előhívható tehát mindannyiunkban a járványtapasztalás, és mégis “covidamnéziában” szenvedünk.
Az egyik terület, ami persze az oktatás, az egészségügy, a gazdaság termelő- és szolgáltató szektorainál jóval kevésbé jelentős, de mégis fontos, és kiemelt változásokon ment át a járvány következtében, az az online kultúr- és tudatipar. Emlékszem 2020-ban töltöttem le az első hullám alatt először a TikTok-ot. Teljesen lesokkolt, nehezen tudtam befogadni egyáltalán a rövid videókat, a végtelen tartalmakat, és persze akkoriban még a magyar vonatkozású kontent elég kevés is volt ezen a platformon. 2 nap után letöröltem, majd csak évekkel később tértem vissza rá. Mostanra több mint 6000 követőm van TikTok-on, és a munkámat is nehezen tudnám végezni anélkül, hogy követném mi történik ott, annyira fontos lett a politikai vetélkedésben, a politikai kommunikációs trendekben.
Azonban nem csak a rövid tartalmak berobbanása köthető a járványhoz. A Spotify saját statisztikái szerint, bár a munkába ingázás felfüggesztése eleinte lecsökkentette a podcast hallgatottsági számokat, a pandémia első hullámának végére, 2020 nyarára megduplázódott a podcast hallgatással töltött idő, az azt megelőző negyedévhez képest. A lezárásásos időszak egyik legnagyobb nyertese pedig a YouTube volt, ahol az első hetekben 20-30%-os növekedést láttak amerikai szakértők, az algoritmus és hirdetési szempontból is kiemelkedő engagement statisztikákban. Persze aztán a nyitással az online tartalomfogyasztás is visszacsökkent, de a figyelemgazdaság struktúrája gyökeresen megváltozott.
Idehaza a növekvő tartalom iránti igényre talán senki nem érzett rá vagy reagált annyira jól és gyorsan mint Gulyás Márton és a Partizán. Akkoriban minden nap készítettek adásokat, és az én közéleti elemzős munkáim egyik első audiovizuális példája is így született a Partizán Társalgó első adásában 2020 áprilisában. És ugyan ekkoriban egy videós formátumhoz még biztosan nem éreztem elég felkészültnek vagy magabiztosnak magamat, de elképesztően magával ragadtak a podcastok, és ekkoriban kezdett érződni az is, még politikai tétjei is lehet a műfajnak, ami miatt különösen érdekelt, hogyan készül és mivé formálódik majd ez a műfaj.
Bernie Sanders 2020-as kampánya volt az, ahol én legalábbis először találkoztam azzal, hogy számít, mondjuk Joe Rogan támogatása. Azóta persze az egész podcast bro, illetve podcastpolitikai diskurzus őrületes méreteket öltött, Kamala Harris vereségében is (egy szerintem jelentősen túlhangsúlyozott) tényezőként szokás emlegetni, hogy hová ment el ő és hová Trump, illetve hogyan szerepeltek az ilyen helyzetekben. Arról nem is beszélve, hogy 2021-ben az előválasztáson jórészt az ellenzéki YouTube-néző demográfiákban taroló Márki-Zay Péter emelkedett ki2, mostanra pedig a teljes 2026-os magyarországi választási harc kezdi kicsit egy podcastkampány hangulatát kelteni. Kezdve Orbán Viktor “nem-podcastbeszélgetéseivel” , folytatva Magyar Péter független médiás interjúival, a 15 év után megtörtént Rónai-OV interjúval, és most legjújabban az Orbán-fókuszú fideszes országjárás nyilvános podcastfelvételre emlékeztető eseményeivel.
Visszatérve tehát, egyre több podcastot hallgattunk és néztünk össztársadalmilag 2020-ban, és én magam is eddigre teljesen bele voltam szerelmesedve, nem függetlenül a rádiózás iránti nosztalgiámtól ebbe a műsorformátumba. Kevés dedikált közéleti podcastműsor volt még ekkoriban Magyarországon, és ezért reméltem, hogy korai adaptorként lehet lehetőség kísérletezni és közönséget találni majd. Végül több körben, több ismerőssel megfuttatva a gondolatot, aztán 2020 őszén sikerült összehozni, egy akkor még vállaltan balos podcastműsorként, végül Csepregi Dáviddal és a Partizán támogatásával, a Belépési Küszöböt.
A műsor történetének kezdete tehát egészen jellemzi az időszakot, amelyben született. A 2010-es évek balpopulista próbálkozásainak inspiráltsága, és az Orbán-rendszer tapasztalásának és azzal szembeni ellenzéki munkának a kilátástalansága találkozott a covid-járvány által (is) teremtett digitális tartalomfogyasztási- és gyártási körülményekkel. Egy amatőr, kísérletező és politikailag elkötelezett műsor volt, ami mindezzel vállalta saját niche szerepét. Ebből aztán 2024 végén kezdett elmozdulni, amikor egyedül maradtam a készítésével, ezt pedig lehetőségként fogtam fel, hogy hozzáigazítsam az addigra megváltozott politikai gondolkodásomhoz, és részben updateljük a megváltozott podcast-fogyasztási szokásokhoz is.
Ugyanis mostanra egyértelmű, nem Friderikusz Sándor volt boomer, amikor pár éve podcast néven indította el klasszikus videós interjúműsorát a YouTube-on, sőt, ő érezte csak igazán az idők szavát, hiszen mostanra a “minden televízióvá válik” kultúripari tendencia a podcastokat is elsősorban audiovizuális formátummá tette, ahol a fogyasztói igény elengedhetetlen része lett a képes tartalom.
Sokan talán csak ebben az új időszakban, az elmúlt szűk 1 évben találtatok rá a műsorra, és én magam is ebben az időszakban találtam meg jobban a podcastolásban, ebből az időszakból származnak az én kedvenc beszélgetéseim és interjúim. Jó szívvel nézek az elmúlt 5 évre, arra a politikai gondolatok, gyakorlatok, szakmai szerepek és kísérletekben gazdag 5 évre, amiben a Belépési Küszöb állandóságot jelentett a számomra, de különösen az elmúlt egy év adásaira.
Volt benne interjú politikussal, úgy, ahogyan szerintem érdemes volna, és kevés lehetőségünk van az életünk ügyeit intéző vezetőkkel beszélgetni. Kritikusan, de nem kifeszítetten falhoz állítva, a belső logikák, politikáról vallott nézetek iránt kíváncsisággal.
Volt politikaelmélet, úgy, ahogyan szerintem igazán érdmes művelni ezt a szellemi hagyományt, vitatkozva, történelmileg beágyazva.
Sok-sok figyelemgazdasági elemzés, két kiváló visszatérő vendégemmel Ittzés Ambrussal és Nahimi Botonddal, hiszen manapság már az egyik legfontosabb terep lett ez az életünkben és a közéletünkben is. Ráadásul egy csodás közönségtalálkozó formájában is tudtunk beszélgetni és találkozni veletek júniusban.
Készült terepriport, az egyik kedvenc adásom mindenképp, amiben politikailag aktív nőkkel beszélgettem a Tisza Erdélyig tartó menetén.
És persze ezen túl is voltak csodás női energiák, témák és vendégek.
Aki előfizetőként támogat, már tudja, azért írom ezt az összegzést, mert 5 év után, egy utolsó 77. adással, egy közönségtalálkozóval egybekötött élő felvétellel idén december 5-én lezárjuk a Belépési Küszöb történetét.
Minden ilyen helyzetet persze csak utólag ért igazán az ember, és most fokozottan ezt érzem, hiszen annyira gyorsan változik minden a nyilvánosságunkban, a politikában és a médiában egyaránt. Szóval egyelőre csak szeretném mindenkinek – aki feliratkozott a hírlevelemre, valaha meghallgatott egy podcastadást, vagy éppen más műsorokban és felületeken követ – teljes szívemből megköszönni a figyelmet és a támogatást. A közélet, a kampány, a politika elméleti és gyakorlati oldalának elemzését biztosan folytatom 2026-ban is, de most így év végén arra hívlak benneteket, hogy találkozzunk és ünnepeljünk együtt az utolsó Belépési Küszöb felvételén, emlékezzünk arra, ami érték volt a műsorban, és amit vihetünk tovább külön-külön és együtt belőle.
Nagyon köszönöm a támogatásotokat, hogy beengedtétek a mindennapjaitokba, az utazásaitokba, az otthoni és a munkahelyi térbe, a közéletre szánható limitált időtökbe a Belépési Küszöb podcastot, a kiváló vendégeim gondolatait, hangját, és persze az enyémet is.
Alig várom mi jön majd ezután 🩷
Erről korábban a Belépési Küszöbben, illetve a Vétóban is beszéltem (most nem ugranak be melyik epizódok voltak), illetve ebben a beszélgetésben anno Plankó Gergő is említette:
Üdv. Nagyon sajnálom, hogy búcsúzik a Belépési Küszöb. Viszonylag friss nézőnek mondanám magam és felüdülés volt hallgatni azt a nézőpontot amit képviseltél. Azt is végtelenül sajnálom, hogy nem tudok elmenni az utolsó, ünnepi felvételre. Ezzel együtt nagyon remélem, hogy lesznek ilyen élő beszélgetéseid, bármilyen platform alatt. Kíváncsian várom, hogy mit hoz neked a jövő. Hajrá Nóra!
Szomorú hír, nekem a BK sokat adott / és jelentett mint friss input és inspiráció a politikáról való gondolkodáshoz. Minden jót a következő projektekhez!