A hírlevélolvasóknak több barátjuk van!
Brit tudósok hamarosan kikutatják, majd meglátjátok.
Kevés elcsépeltebb szó van a kortárs politikában mint a közösség, marketingeszköz ma már inkább mint valós tartalommal bíró kifejezés. De ahogy nem engedtük el a nemzetet meg a hazát, csak azért mert a Fidesz megpróbálta kisajátítani, így nem engedhetjük el ezt sem, csak azért mert a tudatipar gyarmatosítaná. Születésnapom (és első full time egyéni vállalkozói életem közelgő évfordulója) alkalmából fogadjatok szeretettel egy kicsit rendhagyó hírlevelet és benne néhány tippet, amiket én összeszedtem az évek alatt a különböző baráti, szakmai, politikai események és közösségek szervezése során.
Ezt a hírlevelet és a hozzá kapcsolódó tartalmakat az előfizetői támogatásoknak köszönhetően tudom készíteni, ha szeretnéd, hogy folytassam, akkor fontold meg, hogy te is csatlakozol az előfizetők közé. Köszönöm szépen 🩷
Itt tudod elolvasni miért van előfizetés és mivel jár. (Fontos! A Közös Gondolkodó Kör esetében legközelebb június végén várható majd a jelentkezés — a júniusi már betelt.)
1. A naptárazás a barátod
A mai hírlevél egyik ötletadója melittaflora volt, aki a legutóbbi írásában kiemelte azt a szokást, melyet igyekszem én is a mindennapjaimban minél inkább megvalósítani: miszerint egy megbeszélt program ne csak elvont ötletként lebegjen fölöttünk, hanem azonnal rendeljünk hozzá dátumot, vagy legalábbis ahhoz rendeljünk egy dátumot, hogy mikor döntünk az időzítéséről (ilyen lehet mondjuk egy nyaralás vagy hosszúhétvége megszervezése, melynek ötlete még a téli hónapokban születik). Ha megvan a dátum, akkor pedig sutty repüljön a digitális naptármeghívó minden érintettnek. Higgyétek el, radikálisan növelhető így a megvalósuló programok és találkozók száma.
Úgy vélem ez a megvalósulási arányban elérhető javulás mindenképpen megéri a kockáztatását annak, hogy túlságosan pedánsnak vagy kevéssé spontánnak tűnünk majd kedves barátaink és ismerőseink előtt. De, aki esetleg aggódik ezen percepcióval kapcsolatban, annak javaslom azt a haladó verziót, amiben csak saját magunknak időzítünk be valamit a naptárba és a másik vagy többi felet meglepetésként éri a programjavaslat. Ez különösen párkapcsolati vagy szűkebb baráti körben működőképes, egyébiránt elég nagy a kockázat, hogy a be-nem-naptárazás okán valaki majd nem ér rá.
2. A saját részvételünk nélkül is megvalósuló eseményekre szinte mindig rászervezhető valami közösségi dolog
Erről a belátásról szól az elmúlt hetekben (a már nem sokáig létesíthető) budapesti hálóreklámokat ellepő üzenet, miszerint a ‘szurkolóknak több barátjuk van’.
Ezt a meglátást azért is fontos magunkévá tenni, mert leveszi a terhet rólunk azzal kapcsolatban, hogy mindig magunktól kitaláljunk valamilyen jó vagy új programot. Őszintén én magamtól rettentően ritkán néznék meccset például, de amikor szólnak a kis barátaim, hogy lehet együtt szotyit ropogtatni és szurkolni, akkor azért megjön hozzá a kedvem. Ennek a perspektívának az elsajátítása még azzal is megértőbbé tett, hogy a különböző válogatott meccsek, vagy legutóbb a BL-döntő idejére élhetetlenné vált a környékem. Ha ez a férfi magányossági válságra – vagy pontosabban a férfi egyedüllét válságra – a megoldás (vagy legalább egy enyhítője), akkor legyen.
3. Csináld, amit egyébként is csinálnál, de szólj róla másnak is
Az elmúlt majdnem 1 évben full time egyéni vállalkozóként működök, ennek megfelelően az egyik legfontosabb társasági tér, a munkahely, ha nem is kiesett az életemből (tekintve, hogy több szakmai műhelybe is bedolgozhatok és beleláthatok), de a szerepe jelentősen lecsökkent. Emiatt több energiát és gondolatot kellett tennem abba is, hogy korábbi, barátokká vált munkatársaimmal megőrzödjön a viszony, illetve kinyílt persze a lehetősége, hogy más szabadúszó, szellemi szabadfoglalkozó ismerősökkel többet coworkingeljünk, ésatöbbi.
