Amikor teljesen hétköznapi politizálásokba csöppen az ember, ott is nehéz valóban és valódian jelen lenni. Hisz egymás élettörténetének, erkölcsi és egzisztenciális tétjeinek ismerete nélkül maximum különböző mértékben igaz tényekkel és retorikailag helyes érvekkel tudunk dobálózni, nem találkozunk, nem politizálunk, vagy amennyiben igen, az inkább a tömeg tagjainak találkozása és együttmozgása, mint bármi más. Ezért nem is értem soha igazán, amikor a személyeskedés mint a racionális párbeszédből abszolút diszkvalifikáló tényező merül föl egy-egy vitában. Persze magam is rosszul vagyok a hiperprogresszív stílustól melyben pusztán az álláspont kifejtőjének szubjektumpozíciója alapján igazolható (vagy hagyható figyelemen kívül) egy gondolat – de ha a személyeskedés részeként nem csak a sértéseket, pletykákat, hanem egy egyén beszédpozíciójának teljes társadalmi kontextusát elkezdjük kidobni az ablakon, az sem visz előrébb.

Persze én is örülnék ha a különböző kisebbségi, elentmondásos, népszerűtlen, stb. véleményeim kapcsán több tartalmi visszajelzés lenne, mint ahányszor megfogalmazásra kerül hogy kisujjeltartós sznob vagyok, aki biztosan ezüstkanalas budai puccba született és ezért sose kellett megdolgoznia semmiért. (Egyébként ennek az első fele többé-kevésbé stimmel, anélkül is, hogy az utóbbinak bármi igazságtartalma volna.) De nem tudok hibáztatni senkit amiért ezekhez a gondolati sémákhoz nyúl, hiszen hiába szeretnék én másképp beszélgetni politikáról, ha egyszerűen a politikai agy, és a politikai diskurzusok valósága más.

Bár az elemzőműsorokban ritkábban kerül elő, valójában a politikai kommunikációban, kampányokban, tanácsadó munkákban a politika szubjektív, érzelmes, irracionális része iszonyatosan fontos. Én is mindig emlékeztetem erre magam mielőtt bármilyen absztrahált vagy világnézeti vitába belemennék, vagy elkeserednék azon, hogy félreértenek, félreismernek. Számos kutatás ismert arról, hogy mennyi mindenre képes az agyunk azért, hogy elkerüljük az ellentmondásokat, hogy fenntartsuk a meglévő pártos elköteleződéseinket, szimpátiánkat egy politikus iránt, ésatöbbi.

A hírlevél további részét, melyben egy friss olvasmányom alapján írok a politikai viták természetérők, az előfizetők érik el. Nagyon köszönöm a támogatásukat. Ha téged is érdekelnek a további gondolataim és tartalmaim, akkor szeretettel várlak az előfizetők között. Itt tudod elolvasni miért van előfizetés és mivel jár.

Itt tudsz feliratkozni vagy előfizetni!

Read more

Próbálok pontosan fogalmazni. Nem arról van szó, hogy mindenki, aki szerint április 12-e rendszerváltás, választási forradalom, vagy bármilyen más, egy sima demokratikus választáshoz képest (bár azt nehezebb megmondani mi pontosan, mint talán elsőre tűnik) plusz jelentéstartalommal bíró felhatalmazási aktus volt, az automatikusan a Tiszát támogató ágens volna. Nem kevesen beleestek ugyanis a romantikus elképzelésbe, hogy a kétharmados szavazati arány, kombinálva a rekord részvétellel, és a választások éjjelén kitörő eufóriával, lehetővé teszi a haza és az új kormánypárt szempontjainak azonosítását egy választási pillanatnál hosszabb időtávon is.

Arról azonban mindenképp, hogy egyes, igenis politikai töltettel bíró keretezései (vagyis ezen értelmezések előadásában és érvényesítésében érdekelt és ellenérdekelt felek vannak) a 2026-os választásoknak úgy tudnak megjelenni, mintha a légüres térben lebegnének, nem pedig mint hatalmi célok mentén strukturált nyilvánosságban megjelenő állítások, mintha az országgyűlési választás szavazólapja egyéni interpretációra nyitott metafora volna, nem pedig politikai eszköz mellyel hatalmat lehet szerezni, és mintha egyes elemzések és vélemények kifejezői nem fejtettek volna ki munkát április 12-e bekövetkeztének érdekében (vagy akár azzal ellentétesen).

Kérlek ha értékesnek tartod a munkám, fizess elő a hírlevelemre.
Itt tudod elolvasni miért van előfizetés és mivel jár.
Köszönöm szépen.

Itt tudsz feliratkozni vagy előfizetni!

A magam részéről igyekeztem népről, népakaratról írni és rendszerváltásról / rendszerváltó hangulatról, minél szűkebben a választási kampányra és az április 12-i voksolási aktusra korlátozva – elismerve, hogy vitáink erkölcsi felelősségről, a magyar demokrácia deliberatív intézményeinek átalakításáról, vagy alapdokumentumairól és alapintézményeiről (ld. alkotmányozás, köztársasági elnöki hivatal) mind abba az irányba mutatnak, hogy sokan nem csak beszélnének róla, de tenni is szeretnének azért, hogy ez több legyen mint kormányváltás. Ugyanakkor, ahogy egy korábbi hírlevelemben már írtam, minél inkább összekeveredik ez az ambíció a kormányzás napi érdekeivel, annál kevésbé illeszkednek majd a valósághoz, és tűnnek majd vágyvezéreltnek a rendszerváltásról megfogalmazott politikai vagy elemzői gondolatok. Ami persze nem a korábban megfogalmazott álláspontok érvénytelenségét mutatja feltétlenül (bár ez is bőven benne lehet), hanem elsősorban a politikai gondolkodás időbeliségét.

A vágyvezéreltség nem egy bug, hanem feature

Régen többet írtam és beszéltem a politikai realizmusról, amit fokozatosan inkább egy elemzői attitűdként próbáltam megvalósítani, mintsem explicit metateoretikus álláspontként fogalmaztam meg a tartalmaimban. Ennek az egyik oka, hogy igazából az Orbán-rendszer utolsó éveiben már szinte teljesen uralta a politológus és a véleményformálói szakmát is a vágyvezéreltség, mely esetében a rámutatás vagy a dekonstrukció eszköze hatástalannak mutatkozott, rosszabb esetben értelmetlen vitákba fulladt melyekben a politikai, intellektuális és személyes tétek keveredésének megjelenése jóval pontosabb képet adott egyfajta valóságról (a politikai gondolkodásunk állapotáról), mint az elhangzó konkrétumok. Pedig a vágyvezéreltség fölismerésére, hatásának beazonosítására, és elemzéseinkben való minimalizálására törekedni az maga a (realista) politikai elemzés egyik legfontosabb teendője volna.

Mindannyian vágyvezérelten állunk, többé vagy éppen kevésbé, a saját életünkhöz és persze a közösségeink működéséhez is. Ahogy ebben a podcastban ez el is hangzik Raymond Geuss cambridge-i politikafilozófus, eszmetörténész részéről, a vágyvezérelt gondolkodás egy adottság az emberi létezésben, és még az előnyei is meglehetnek. Ugyanakkor, ez nem jelenti, hogy a pontos működésének megértése, politikai funkcióinak feltárása ne volna egy folyamatosan újratermelődő szellemi teendő saját munkánk és a tágabban értett közélet tekintetében.

És ennek a(z ön)reflexiónak nem csak egyfajta szakmai etikához való ragaszkodás lehet az oka, én legalábbis legfőképpen azért készítek retrospektív írásokat vagy videókat a saját korábbi munkáimról, mert hiszek benne, hogy ha feltárjuk a bennünket mozgató motivációkat, visszatekintve tévedéseinket vagy egyszerűen vágyvezérelt korábbi gondolatainkat, azzal egyszerre a legkevesebbet és a lehető legtöbbet tesszük a politikai nyilvánosságban való munkánk iránti bizalom megteremtésében. Néhány ilyen korábbi írásom itt ⬇️

A politika jórésze beszéd, a politikáról való beszéd politikacsinálás.

Ezen állítás részeként pedig az egyik legnagyobb kockázat a posztorbáni független nyilvánosság számára talán pont az, hogy önnön átpolitizáltságát nem a munkafolyamat részeként, hanem post hoc fedi fel. Hiszen önmagában azzal szerintem sincs semmi gond, maximum elszoktunk tőle az Orbán-rendszer alatt, hogy újságírók, elemzők, kutatók “bemennek” kormányozni, de abból már fakadhatnak tágabb társadalom szövetét, vagy legalábbis annak elitjébe vetett bizalmat megtépázó következmények, ha ez a folyamat nincs megfelelő hűséggel elbeszélve, vagy újságírói, esetleg történeti eszközökkel feltárva. Ezekről a dilemmákról szerintem a szakmához képest kiemelkedő nyíltsággal beszélgetett nemrég Pető Péter és Gulyás Márton itt.

Önmagában a beszéd persze korlátos eszköz. Van, akiben a legmélyebb, legőszintébb megnyilatkozás sem bizalmat fog kelteni, sőt, épp ellenkezőleg, az instrumentalizált megnyílás jól ismert eszköze miatt növelheti a gyanút, vagy éppen semmi mást nem ér el a beszélő, minthogy támadási felületet nyit a cinikus felek számára. Mégis, a nyilvánosság, a tudatipar munkásainak a folyamatosan jó színvonalon végzett szakmai tevékenység mellett talán ez a másik lehetősége van még arra, hogy a világszerte bizalomvesztési válságban küzdő intézményeit megtámogassa.

Jó érzés a rózsaszín ködön át nézni a politikát, jó érzés elképzelni, hinni, megélni, hogy valami kivételes részei vagyunk – de nem hogy egy választásnak, egy rendszerváltásnak, még egy forradalomnak is van másnapja. Ezért sem jelenti ugyanazt április 12/13-án rendszerváltásról beszélni, mint beszélni ugyanerről az ellentmondásos alaptörvénymódosítások, az NVVH felállítási folyamata, a közmédia újrastaffolása, ésatöbbi közben, után. A vágyvezérelt gondolkodás kikerülhetetlen, az igény rá kifejezetten magas, és még esztétikai élményt is nyújthat. Kérdés, hogy politikai vélemények megfogalmazásakor, vagy éppen elemző jellegű tartalmakban ahhoz nyújtunk gondolati erőforrásokat, nyelvet, vagy éppen jól befogadható történetet, hogy ezt megéljék a befogadóink, vagy éppen ellenkezőleg, ezzel az akár önmagunkban is buzgó energiával szemben mozgósítjuk eszköztárunkat, és adunk kényelmetlen, kizökkentő, olykor lelombozó elemzéseket.

Azért is gondolkodtam mindezekről kicsit talán elvontabban újra, mert elindult a közélet újra így ősszel. Ennek részeként a Jólvanezígy 5. évada is a héten, és legnagyobb örömömre nem is volt kérdés, hogy ebben a posztorbáni évadban, ahogy eddig sem, hogy a nézők számára értékes tartalomkészítés és a véleményformálás, mindenféle ellentétes híreszteléssel ellentétben, nem a nézők politikai preferenciáinak kiszolgálását jelenti a műsor készítői számára. Hisz valójában ez rövidtávú kifizetést adna csak, és beláthatatlan, hogy mit áldoznánk érte hosszútávon. Most úgy tűnhet mintha az Orbán-rendszer bukásával a véleményformálásban is reset gombot lehetne nyomni, de ez nem így van. A nézőknek / olvasóknak / hallgatóknak van emlékezete arról, mit csináltunk a kampányban, lesz arról is emlékezete mit mondtunk a Tisza első hónapjaiban, és hiszek benne, hogy hosszú távon is meg fog térülni ez az attitűd. Még akkor is, ha most kicsit több a felszisszenő hozzászólás. Persze, erősen benne van a lehetőség, hogy mindezt csak az én vágyvezéreltségem mondatja most velem is :)

Ha még több politikaelméleti tartalomra vágysz, akkor pedig ajánlom legutóbbi videómat is, íme:

Jó gyorsan eltelt ez a 100 nap és már csak azért is, hogy lenaplózzuk milyen kérdések foglalkoztatnak engem és titeket is, érdemesnek láttam újra kávézni egyet így közösen szombat reggel.

A beszélgetésben érintett témák:

1. Tisza Szigetek, társadalmi egyeztetés, párt és állam viszonya

   

2. A konfrontatív kommunikáció és a nemzetegyesítés ellentmondásai

3. Elszámoltatás és kritikák

4. Átpolitizáltság plurális politika nélkül

5. Közpolitika vs kommunikációs elemzés

Read more

A cikkbe egyébként nem került be, de az egyik szempont, amit felvetettem az újságírónak, az volt, hogy a Polgár Judit jelölése körüli koreográfiával szemben épp azért lett hiány- és ellenérzése még a tiszásoknak is, és azért zúdultak fel ilyen gyorsan online fórumokon, mert az előtte levő időszakban a párt számos alkalommal mutatta azt, hogy elérhető, reszponzív, kíváncsi ilyen felületeken keresztül a választók véleményére. Alaptörvénymódosítást lehetett véleményezni emailben, a Tisza Világ appon a mozgalomhoz kapcsolódóan volt egyeztetés, a Vitézy-féle minisztérium által szervezetten közlekedési témában kérdőíveztek, nemrég pedig Magyar Péterrel lehetett személyesen kérdezz-felelekezni a Redditen.

A legfrissebb Redditről induló közéleti topik, a kormányzati tájékoztató kijelzők és poszterek kérdése is jól rámutat, hogy kampányolni és kormányozni már csak azért sem ugyanaz, mert utóbbi során elkerülhetetlenül elkezdenek megjelenni a preferencia különbségek az eltérő választói csoportok között. A közéletre rácsavarodott, érzelmileg és morálisan is bevonódott ember számára a kék szín és a kormányzati “jó hír” az gyomorgörcs, míg feltételezhetően nem kevés, a reklámok által most becélzott szavazó számára az iskolakezdési támogatás egy fontos megélhetési, pénztárca-kérdés.

Elképesztően izgalmas lesz figyelni, hogy az általam is több körben már a 2022-es választási ciklusban megénekelt, növekvő politikai befolyással rendelkező és ellenkulturális működésre berendezkedett internetes felületek (Reddittől a közéleti YouTube-csatornákon át az online médiáig) működtetői és fogyasztói miként formálódnak majd ebben az új politikai rendben.

A bejegyzés további része előfizetők számára elérhető. Itt el tudod olvasni milért van és mivel jár az előfizetés. Az előfizetők támogatása nélkül nem tudtam volna az Orbán-rendszer alatt, és nem tudnék most a kormányváltás után sem szuverén elemzőként dolgozni. Köszönöm nekik, és köszönöm, hogyha teheted te is csatlakozol.

Előfizetek a plusz tartalomra!

Read more

Az alábbiakban pedig összeszedtem még pluszban az adásban említett könyveket, filmeket, stb.

Olvasnivaló

• Immanuel Wallernstein - Bevezetés a világrendszer-elméletbe (Eszmélet kiskönyvtár digitális példány)

• Claude Lévi-Strauss - Szomorú Trópusok (antikvár példányok itt)

• Perry Anderson - Brazil Apart (Verso Books vagy külön cikkekként a London Review of Books-ban)

• Alex Hochuli - The Brazilianization of the World

Néznivaló

• Anthony Bourdain Brazíliában (Minas Gerais, São Paulo, Rio de Janeiro, Bahia, Salvador)

• O Agente Secreto - The Secret Agent (2025)

• Ainda Estou Aqui - I’m Still Here (2024)

• The Salt of the Earth (2014)

További említett tartalmaink

• Mi a teendő?! podcast adás a klientelizmusról:

• Szilárd az antikorrupciós politikáról:

  Köztes

  Mi a baj(om) az antikorrupciós politikával?

  Újra fellángolt a korrupcióellenes hevület Magyarországon. Bár a hatalommal rendelkezők elszámoltatását és felelősségre vonását fontosnak tartom, az elmúlt 30 évben világszerte megfigyelhető antikorrupciós politikát mégis zsákutcának gondolom. Hogy miért, azt írom le most…

  Read more

  3 months ago · 45 likes · 8 comments · Pap Szilárd

• Nóra a közbiztonságról:

Ha tetszett ez a beszélgetés:

☕️Szilárdot itt tudjátok meghívni egy kávéra: https://ko-fi.com/papszilard☕️

Engem pedig a hírlevélre való előfizetéssel tudtok támogatni.

Itt tudsz feliratkozni vagy előfizetni!

És itt tudod elolvasni miért van előfizetés és mivel jár.

Itt tudsz feliratkozni vagy előfizetni!

Read more

Már biztosan mindenkitől, mindent is meghallgattatok vagy elolvastatok a hét fejleményeivel kapcsolatban, úgyhogy ebben a hírlevélben a méltán kedvelt fuck, marry, kill vagyis a csók, házasság, halál játék kereteiben értékelem a rendszerváltó lépések első hullámát.

Read more

Ezt a hírlevelet és a hozzá kapcsolódó tartalmakat az előfizetői támogatásoknak köszönhetően tudom készíteni, ha szeretnéd, hogy folytassam, akkor fontold meg, hogy te is csatlakozol az előfizetők közé. Köszönöm szépen 🩷

Itt tudsz feliratkozni vagy előfizetni!

Itt tudod elolvasni miért van előfizetés és mivel jár. (Fontos! A Közös Gondolkodó Kör esetében legközelebb június végén várható majd a jelentkezés — a júniusi már betelt.)

1. A naptárazás a barátod

A mai hírlevél egyik ötletadója volt, aki a legutóbbi írásában kiemelte azt a szokást, melyet igyekszem én is a mindennapjaimban minél inkább megvalósítani: miszerint egy megbeszélt program ne csak elvont ötletként lebegjen fölöttünk, hanem azonnal rendeljünk hozzá dátumot, vagy legalábbis ahhoz rendeljünk egy dátumot, hogy mikor döntünk az időzítéséről (ilyen lehet mondjuk egy nyaralás vagy hosszúhétvége megszervezése, melynek ötlete még a téli hónapokban születik). Ha megvan a dátum, akkor pedig sutty repüljön a digitális naptármeghívó minden érintettnek. Higgyétek el, radikálisan növelhető így a megvalósuló programok és találkozók száma.

melittaflora’s Substack

az alkoholfogyasztás elmélete és gyakorlata (II.)

A játék volt meg hamarabb és csak később a neveztük nevén. Észrevettük, hogy hosszú csütörtökök óta mindig találkozunk. És akkor mondtuk ki először…

Read more

4 months ago · 6 likes · melittaflora

Úgy vélem ez a megvalósulási arányban elérhető javulás mindenképpen megéri a kockáztatását annak, hogy túlságosan pedánsnak vagy kevéssé spontánnak tűnünk majd kedves barátaink és ismerőseink előtt. De, aki esetleg aggódik ezen percepcióval kapcsolatban, annak javaslom azt a haladó verziót, amiben csak saját magunknak időzítünk be valamit a naptárba és a másik vagy többi felet meglepetésként éri a programjavaslat. Ez különösen párkapcsolati vagy szűkebb baráti körben működőképes, egyébiránt elég nagy a kockázat, hogy a be-nem-naptárazás okán valaki majd nem ér rá.

2. A saját részvételünk nélkül is megvalósuló eseményekre szinte mindig rászervezhető valami közösségi dolog

Erről a belátásról szól az elmúlt hetekben (a már nem sokáig létesíthető) budapesti hálóreklámokat ellepő üzenet, miszerint a ‘szurkolóknak több barátjuk van’.

Ezt a meglátást azért is fontos magunkévá tenni, mert leveszi a terhet rólunk azzal kapcsolatban, hogy mindig magunktól kitaláljunk valamilyen jó vagy új programot. Őszintén én magamtól rettentően ritkán néznék meccset például, de amikor szólnak a kis barátaim, hogy lehet együtt szotyit ropogtatni és szurkolni, akkor azért megjön hozzá a kedvem. Ennek a perspektívának az elsajátítása még azzal is megértőbbé tett, hogy a különböző válogatott meccsek, vagy legutóbb a BL-döntő idejére élhetetlenné vált a környékem. Ha ez a férfi magányossági válságra – vagy pontosabban a férfi egyedüllét válságra – a megoldás (vagy legalább egy enyhítője), akkor legyen.

3. Csináld, amit egyébként is csinálnál, de szólj róla másnak is

Az elmúlt majdnem 1 évben full time egyéni vállalkozóként működök, ennek megfelelően az egyik legfontosabb társasági tér, a munkahely, ha nem is kiesett az életemből (tekintve, hogy több szakmai műhelybe is bedolgozhatok és beleláthatok), de a szerepe jelentősen lecsökkent. Emiatt több energiát és gondolatot kellett tennem abba is, hogy korábbi, barátokká vált munkatársaimmal megőrzödjön a viszony, illetve kinyílt persze a lehetősége, hogy más szabadúszó, szellemi szabadfoglalkozó ismerősökkel többet coworkingeljünk, ésatöbbi.

Read more

A különféle tüntetések programja, látványvilága és közvetítései mögött korábban is a filmes-színházas világba beágyazott Radnai Márkot (és az általa bevont szakembereket) lehetett sejteni, a Tavaszi Szél kampány-dokumentumfilm alapján pedig szöget ütött a fejemben, hogy érdemes volna átgondolni mit adhatott Magyar Péternek a kezdet kezdetén az, hogy a legszűkebb csapatában Radnai Márk és Nagy Ervin személyében két színházi ember is megjelent. Majd a kezembe akadt néhány színészképzéshez használt …

Read more

A választás utáni eufóriát követően azonban eltéveszthetetlenül visszatértek a korábbi reflexek. Az Orbán-rendszer és a leváltására vonatkozó kampány fegyelmező ereje fellazult, és talán a felhatalmazás nagysága is szabadította fel annyiakban az igényt, hogy 16 év sérelmeit, vágyait, érdekeit most elkezdje, retrospektív, érvényesíteni a nyilvánosságban. A nyelv mindehhez elsősorban a moralitásé, részben a jogi felelősségrevonásé és a politikai legitimitásé. Igazságtétel, helyreállítás, kárpótlás. Bűnösök és áldozatok. És ez így is van rendjén. Akit érint, érdekel, lelkesít az ilyesmi vagy akinek érdekharcait éppen alkalmasan lehet egy adott erkölcsi kérdés keretein belül vinni előre, azoknak mindezek most nagyon fontosak lesznek. De egyszerűen csak azoknak is, akikről Joan Didion On Morality c. esszéjében1 ír, akik szeretnének valamiben hinni, vagy kilépni kicsit a saját életük fárasztó kérdéseiből, esetleg magánéleti bukásaik helyett közéleti sikerek után indulnak. És nem kevesen vannak, lesznek ezzel így. Hiszen elfoglalt intézmények, elnyomott ambíciók, koncepciós eljárások és lejárató kampányok állnak mindannyiunk mögött.

A kockázat abban van, ahogyan erre Didion szintén figyelmeztet, ha a (hatalom)politika, a közpolitika, vagy szinte bármely közéleti terület kérdéseit elkezdjük egyaránt a moralitás nyelvezetén keresztül megtárgyalni és mindeközben nem tudatosítjuk, hogy mit csinálunk valójában.

Hasonló dilemmákról beszéltek a Partizán egyik választás utáni élő adásában Mráz Attila és Réz Anna filozófusok is: az erkölcs nézőpontja annál többet tud segíteni, minél specifikusabban ismerünk helyzeteket, és annál inkább csökken a magyarázó vagy felelősségosztó ereje, minél általánosabban próbáljuk alkalmazni. Az adásban mindezt az elkövetők, kollaboránsok, bűnösök, hatalmasok oksági felelősségrevonásának komplexitása felől fejtik ki. De legalább ennyire, ha nem méginkább, fontos volna megőrizni az erkölcsi vitákat (vagy egyéb vitákat erkölcsi köntösben) lefolytatók beágyazottságának tudatát.

Ez alatt értem annak fontosságát, hogy ne pusztán (őszintén, szerintem egyáltalán ne) elvont álláspontokként értelmezzünk egyes közéleti megnyilvánulásokat, az olyan kérdésekben, mint hogy: helyes volna-e a felelősségrevonás, vagyonvisszaszerzés, szimbolikus átértékelés? (Egyébként nem igazán hallottam olyat, hogy valaki szerint nem.) Hanem igenis tegyük hozzá egy-egy kérdést a felszínen tartó, vagy egy-egy álláspontot képviselő szereplő életének közéletileg releváns kontextusát. Úgymint: aki független művészként külföldre üldöztetett a puszta megélhetésért, az egy sajátos pozícióból, érzelemből, motiváltságból fog hozzáállni az új rendszerben szükséges teendőkhöz. Az, aki utoljára 2010 előtt tudta gyakorolni szakpolitikai, közpolitikai, kormányzati kapacitásait az megintcsak egy egyedi helyzetből tekint majd a poszt-orbáni világra. Ráadásul mindezeket a hozzáállásokat (és akkor még csak az elitről beszélünk) tovább tördeli majd az, hogy az új tiszás világ befogadó-e az adott szereplő felé, vagy a rendszerváltás után nem lehet része a “most mi jövünk” hangulatnak, vagy nem annyira, mint szeretne.

Itt tudsz feliratkozni vagy előfizetni!

Több mint egy éve készítem ezt a hírlevelet, és szeretném a rendszerváltás utáni időszakot is egyedi és hasznos tartalmakkal követni tovább. Ezért arra kérlek, ha értéket kapsz itt, akkor iratkozz fel, ha pedig szeretnéd, hogy folytassam, akkor támogass előfizetéssel!
Itt tudod elolvasni miért van előfizetés és mivel jár.

Read more

Read more

Ha úgy tetszik, kampányzaj van, ha úgy tetszik, minden zajlik az elmúlt hetekben-hónapokban kialakult mederben.

A Tisza megy előre, körben az országban, a Fidesz-kampány egyre durvábban esik szét (ez már nem dekadencia, ez a teljes káosz), az óellenzék maradványrésze kínoskodik, meg még egyet belerúg azért, biztos ami tuti, itt az Orbán-rendszer alkonyán a nőkbe Puzsér is. Igazán polgári, igazán lelkesítő így a szavazás előtti napokban.

Pedig nem sokat kellene tennie azért, hogy meglássa, éppen a fiatal nők aktivizálódása ennek a kampánynak az egyik legnagyobb története. A magyarpéteres műkörmök, táncolós-tátogós trendek, a szavazásra buzdító beauty influenszerek, ez mind a Tisza kampány organikus politikai kommunikációs univerzumához tartozik. Ők voltak azok, akiket a Márki-Zay, Puzsér & Co. féle ellenzéki online bro kultúra nem tudott (szignifikánsan) aktivizálni, a The Man és kampánya viszont elképesztően. Persze a YouTube-os közéleti tartalmak tesiöltözőjéből a nők politikai munkájának és kockázatvállalásának észrevételéhez ki kell mozdulni. Lehet, hogy nem olyan szélesvállú egyenruhás vagy kamerák előtt zajló, de legalább annyira valódi. Pogácsát süt a kampányoló önkénteseknek, titokban készít szelfit a tiszás jelölttel, mert tanár, s fél, hogy kirúgják, a közéletet, mint a forró kását kerülő szépségszalonban terjeszti az igét, nem kell félni, hogy háborúba viszik a gyerekeket.

Akit pedig bővebben érdekel ez a fiatal nők és Tisza-kampány téma, annak jó szívvel ajánlom ezt a személyes történetekkel, adatokkal és az én elemzésemmel is kiegészített kiváló cikket Német Szilvitől a 444.hu-n.

Egy éve írom ezt a hírlevelet, több tízezer emberhez jutott el, de ennél jóval kevesebb ember támogatása tartja fönn. Arra kérlek, ha értéket ad számodra a munkám, akkor iratkozz föl, ha szeretnéd, hogy folytassam, akkor támogass előfizetéssel!

Előfizetek a további tartalmakért!

Ha érdekel, itt tudod elolvasni miért van előfizetés és milyen előnyökkel jár.

Ha érdekel miként gondolkodom a kampány utolsó napjairól, akkor ajánlom ezt a beszélgetést, amit április 9-én vettünk föl sal:

Alább pedig további kormányváltáskörüli gondolataim, amiket előfizetők érhetnek el. Köszönöm szépen a figyelmet és a támogatást az egész kampány alatt ezúton is!

Read more

Aztán az elmúlt 1-1,5 évben én is egyre inkább egy ilyen női karakterré váltam a nyilvánosság egy részében. Ráadásul pont akkor, amikor mindenki is közéleti műsort indított és akkor, amikor különösen látványossá vált, hogy ezekben nők, ha egyáltalán helyet kapnak, akkor is főleg inkább kérdezni, nem szakérteni, elemezni, véleménytformálni. (Vannak fontos kivételek, például a 24.hu-s Bánszegi Rebeka élő műsorában min…

Read more

Az elemzéseimet a ti támogatásotoknak köszönhetően tudom készíteni, ha teheted, kérlek támogass azzal, hogy feliratkozol, esetleg előfizetsz. Extra tartalmakkal hálálom meg, mint például ez a teljes terjedelmében előfizetők számára elérhető írás is.

Feliratkozás / előfizetés itt!

Itt írok bővebben arról miért van és mivel jár az előfizetés.

Elitista voltam, míg meg nem ismertem az elitet

Az elit és az elitizmus kérdéséhez fűződő viszonyomat elsősorban a saját élményeim határozzák meg. Ezeket egyrészről a brit elitegyetemi szférában szereztem, másrészről a budapesti (elit)értelmiség bizonyos részeivel (elsősorban a progresszív politikai, “civil”, médiamunkás és művészeti közeggel) való találkozásaim jelentik, míg Magyarországot jelenleg kormányzó, illetve a leváltására készülő jobboldali elitekkel, és az üzleti világgal jóval kevesebb informális kötődésem van.

Kár lenne tagadni, hogy az elmúlt bő 10 évben ezek az élmények összességében egy kiábrándulás történetévé állnak össze. A kiábrándulásom természete egyrészt gyakorlati, szociokulturális jellegű, másrészt elméleti természetű. Fokozatosan szembesültem azzal, hogy milyen rossz személyes működések mérgezik az emberi viszonyokat, hogy milyen kevesen vannak jól itt más közösségekhez képest, és ezzel összefüggésben elkezdett feltűnni milyen szegényes a progresszív elitek nyilvános ajánlata a jó életről. Erről lásd bővebben ezt a videómat:

Ezek a hiányosságok olyan közösségi normákra és értékstruktúrákra vezethetőek vissza, melyekben igazából, jobban belegondolva, kódolva voltak a problémák. Az általam jobban ismert újbaloldali ‘elit’ világában például kikerülhetetlen a sikertelenség önsorsrontó dicsőítése. Ez felmenti a különböző szereplőket, például a politikai erőtlenségből vagy egzisztenciális fenntarthatatlanságból fakadó vereségek iránti felelősség alól, és a helyzeten való változtatásért tett cselekvésre sem motivál.

A sikertelenség apoteózisa egyéni és közösségi szinten is önfelmentő és önigazoló a progresszív elit liberális részein, mondván nincs hatalmunk, de az igazság nálunk van, míg bal felé mozdulva már egyenesen morális elvárássá, a piaci megélhetés megvetésévé alakult. Sosem fogom elfelejteni, mikor húsz-huszonegy éves korom körül szembesültem vele, hogy az újbaloldali elitértelmiséget kitermelni hivatott szakkollégiumban a pályakezdés idején nem a lehető legnagyobb társadalmi hatás vagy egyéni siker irányába próbálják terelni a fiatalokat, hanem “anti-karrier expó” szerveződik, bemutatva azokat az ideológiailag elfogadhatónak tartott munkalehetőségeket, mellyel erkölcsileg vállalható, és jórészt a piaci versenytől védett helyeken lehet dolgozni. Persze ez csak egy anekdotikus példa, de ha már az elitről és annak újratermelésről gondolkodunk, akkor az ezen szerepet a magyar egyetemi struktúrában betölteni hivatott (rendszerkritikus) szakkollégium működése szimptomatikus, és egy tágabb baloldali-progresszív önbizalomhiányról és önfelszámolásról is beszél.

Az óellenzéki / progresszív elit eközben komoly politikai hibákat is vétett, ez pedig a másik, elméletibb kritikámhoz vezet.

Read more

Igyekszem még hasonló bejelentkezéseket szervezni a kampány alatt, és technikailag is bebiztosítani méginkább (most használtam először az asztali gépes élőzési funkciót itt Substacken és sajnos volt, hogy elment a hang röviden). Mindenkit szeretettel várok ezekre élőben, ti előfizetők pedig később is vissza tudjátok nézni vagy hallgatni.

Legközelebb élő beszélgetéssel Pap Szilárddal és Kováts Eszterrel közösen érkezünk majd, ez a Mangó Élő csapat, és március 4-én szerdán 19 órától jelentkezünk majd. Mire számíthattok majd ebben a beszélgetésben?

Ezúttal a liberális demokrácia jövőjéről, és az átalakulóban levő világrendről fogunk beszélgetni. Valóban csak a nyers erő számít már a politik…

Read more

Ezekben a hetekben a választási kampány miatt jóval több megkeresést kapok, illetve már korábban elvállaltam plusz teendőket és eseményeket, ennek pedig valamennyire érződik a hatása a saját felületeimre készülő tartalmakban. Igyekszem továbbra is tartani, hogy havi két hírlevéllel, köztük exkluzív nektek készülő tartalmakkal is jelentkezzek, már csak azért is, mert azokat a sokszor ingyenesen végzett elemzői szerepléseket, amikkel most megkeresnek, azokat szintén jórészt nektek köszönhetően tudom elvállalni. Köszönöm.

Fontos! Ezen a héten szombaton pedig visszatér a sokatok által kedvelt sorozatom, a szombat r…

Read more

Mindenesetre, ahogy telik kampány, úgy egyre többet tudunk meg a Tiszáról, és ezzel párhuzamosan kialakulnak a különböző közösségek válaszreakciói is. Ezek részben semlegesnek tekinthető elemzések, részben világnézeti vagy értékalapról születnek, részben persze érdekből, részben pedig, akármennyire kényelmetlen is lehet ennek a belátása (és persze tagadja is mindenki, de), személyes benyomásokból, akár sértettségekből, kihagyottságérzésből, irigységből is táplálkozhatnak. A mai hírlevelem arról fog szólni, miért olyan nehéz meghatározni elemzőként, hogy mi a Ti…

Read more

Ez a hírlevél egy alkalmanként megjelenő sorozat része, melyben a választásokig megosztom a hírlevelem előfizetőivel személyesebben azt, hogy én miként élem meg a közéletet épp, illetve, hogy milyen tartalmakat ajánlanék a figyelmetekbe. Az előző részeket itt és itt találjátok.

Ettől a héttől már biztosan április 12-e lebeg minden politikus, aktivista, újságíró, elemző, közvéleménykutató és közéleti tartalomgyártó szeme előtt, úgy tűnhet tehát, hogy közös a várakozás, a feszültség, a munka. Valójában nem. A mai hírlevélben ezen szerepek összecsúszásairól, és a saját megélésemről, illetve a következő hónapokat érintő sikerkritériumaimról írok nektek.

Innentől a tartalom az előfizetőknek elérhető, ha szeretnél hozzáférni, kattints az alábbi gombra és válaszd az éves vagy a havi opciót. Ha érdekel mivel jár az előfizetés, és miért vannak fizetős tartalmaim, akkor pedig kattints ide.

Ide kattintva tudsz előfizetővé válni.

Read more

Read more